Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)

13. Az ikervári vízerőmű

128. ábra. Az. ikervári vízerőmű íiiggőmedrű üzemvízcsatornájának keresztmetszete (eredeti állapot) 2,2 km hosszban a régi malomcsatornát használták fel. A további, közel 3 km hosszú szakasz függőmeder. Itt a fenékszélesség 9,5 m, az oldalrézsűk 1:1,5 hajlásúak (128. ábra). Mindkét part töltései a fenék felett 3,36 m magasságúak. Koronaszélességük a csatorna elején 3,00 m, majd 3,50, ill. 4,00 m. A külső oldalon, a korona alatt 2,00 m-re, 2,00 m széles padka van. Az üzemvízcsatornán a vízerőtelep előtt, a legnagyobb duzzasztáskor a vízszint 160,08 m A. f. Ez, 2,45 m magas vízoszlopot jelent. A függőmeder töltései feltehetően vízzárómag nélkül’ kavicsos homokból — Rába-hordalékból — épültek- A töltéseken át kezdetben bőven szivárgott a víz. El­vezetésére a padkákkal párhuzamosan szivárgóárkokat készítettek. Néhány év után azonban a beiszapoló- dás eredményeként a szivárgás teljesen megszűnt. Az eltömődés jól felismerhető volt az erőtelep feletti beton partfal hosszabbításának földmunkájánál. Az iszapolódás nyomát az üzemvíz szintjétől lefelé, az egyébként sárga kavicsos homok mindinkább vasta­godó barna elszíneződése jelezte. Az üzemvízcsatornát először 1948-ban kotorták, egy­két év alatt azonban a kotrást megelőző állapotig ismét feltöltődött. Az alvízcsatorna hossza 3550 m, fenékszélessége 12,50 m, oldalrézsűi 1:1 hajlásúak. Az alvízszint 152,08 m A. f. tehát a vízmélység az üzemvíz­hozamnál 1,5 m. Az alvízcsatornát részben az Öreg Herpenyő, részben az új Herpenyő megfelelően átalakított medre képezi. Sárvár felett torkollik vissza a Rábába. A Rába árvize egészen a vízerőtelepig visszajátszik az alvízcsatornába s ezért, elsősorban a Herpenyő torkolata alatt, gya­kori kotrást igényel. 129. ábra. A vízerőtelep oldalcsatornás árapasztója (Ikervár) 166

Next

/
Oldalképek
Tartalom