Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)
11. A hortobágyi árvízkapu
A támkapu méretezésére mértékadó terhelés a 88,50 m A. f.-i legnagyobb Kőrös-vízállás és az ugyanakkor feltételezhető legkisebb belvízszint (84,00 m A. f.) közötti 4,5 m nyomáskülönbség. A víznyomást a Kőrös felőli oldalon 9 mm vastag lemez veszi fel, s adja át közvetlenül a vízszintes főtartóknak és részben a függőleges oszlopoknak. A terhelést hat vízszintes főtartó hárítja át a falba erősített sarukon keresztül a műtárgy oldalfalaira. A csukott állapotban levő, tehát víznyomással terhelt kapu vízszintes főtartói a csapóoszlopok relatív elfordulása következtében háromcsuklós ívként voltak számíthatók. Egy kapuszárny vasszerkezetének súlya 25 t, amihez hozzájárul még 12,5 t súlyú, az alsó főtartóba beépített betonterhelés. A beton a nagy vízszintkülönbségek esetén, az alsó főtartóra működő felhajtóerővel szemben a kapu stabilitását biztosítja. A nyak- és talpcsapok, továbbá a támsaruk acélöntvényből készültek. A tömítést a csapoknál és a forgó oszlopoknál, valamint a küszöbnél tölgyfa gerendákkal oldották meg. A támkapuk mozgatását — tekintve, hogy az csak ritkán szükséges — kézi erővel hajtott vonórudas szegmens-kerékkel tervezték. A szegmenst és a hajtóművet, mindkét oldalon az oldalfalakból kinyúló vasbeton konzolokon helyezték el. Az árvízkapu megrongálódása esetén az elzárás ideiglenes elzáróberendezéssel történhet. Az elzáróberendezés 26 db 0,40x0,40 m szelvényű 13,00 m hosszú, telített keményfával burkolt gerinclemezes ,,I” szelvényű vastartóból áll. A betétgerendák súlya egyenként 2,5 t, melyek darupályán mozgó csigasoros emelőkeretekkel szállíthatók a zsilip fölé, és mozgathatók a műtárgy falaiban kiképzett idomvasakkal burkolt fülkékben. A szorosan vett árvízkapu mindkét részéhez beton tám- és szárnyfalak csatlakoznak. Ezek tervszerinti betonmennyisége 800 m3. A támfalak közötti, mintegy 10 m hosszú, teljesen szimmetrikus elő-, ill. utócsatorna kavicsrétegekre fektetett, illesztett kőburkolattal készült. Az árvízvédelmi töltésen való közlekedés biztosítására, a műtárgyon egy másodrendű vasbeton közúti híd épült. A tervezés dr. Mosonyi E. munkája. Az építés Az építést nyílt munkagödörben végezték. A munkagödörből kereken 13 000 m3 földet kellett kiemelni, aminek jelentős részét az újonnan létesített átvágás árvédelmi töltésébe építették be. A munkagödör víztelenítését 60x50 cm méretű kőszivárgók fenekén elhelyezett, egymáshoz alagcsőszerűen illesztett betoncsövekkel végezték. így a munkagödröt a szivárgó víztől még árvíz esetén is mentesíteni lehetett. A műtárgyat körülvevő szádíalat 192 db, 6,00 m hosszú, II. szelvényű Larssen-pallóból készítették 1600 kg kossúlyú gőz-cölöpverővel. A szádpallók összsúlya 16 t. A 2,2 m vastag alaplemez felső 38 mm átmérőjű vasainak tervszerű elhelyezését idomvasból készült állvánnyal, az alsó, ugyancsak 38 mm átmérőjű vasak tervszerinti helyét pedig hornyolt betonkockákkal biztosították. Az alaplemez nagy mérete miatt a zsugorodásból származó káros hatások kiküszöbölése céljából, a betonozást három részben végezték. Beton-adalékanyagnak 6 rész nyékládházai kavicsot, 2,5 rész rostált dunakavicsot és 1,5 rész rostált homokot használtak. A betonba az alaplemeznél és a felmenő falaknál kész betonköbméterre számítva 149
