Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)
8. A bökényi vízlépcső
A műtárgyak jókarbahelyezési munkái Az 1906. és 1907. évben kiásott medret az árvíz 1908-ban a duzzasztómű előtt 2 m. utána 5—6 ni mélyen kimosta. A további alámosást kőhányással akadályozták meg. 1931-ben a vasbeton lemezzel borított utófenék beszakadt. Ekkor is csak a legszükségesebb helyreállítási munkákat végezték el. A kimélyülést 407,00 m3 terméskővel kitöltötték. Ezt követően az ufófenék utáni mederrészben további, a duzzasztómű állékonyságát veszélyeztető, kimélyülések keletkeztek. Az 1933—1934. évi felvételek alapján az akkori Kőrösvölgyi Vízszabályozások Tervező Csoportja elkészítette a duzzasztómű és hajózsilip jókarbahelyezési terveit. Ennek alapján a Gyulai Folyammérnöki Hivatal 1935-ben, IX. és XII. hónapokban a jókarbahelyezési munkálatokat kivitelezte. A jókarba- helyezéssel kapcsolatban a 76,50 m A. f.-i duzzasztási szintet 50 cm-rel megemelték. Ennek megfelelően a duzzasztómű és a hajózsilip vasbeton és vasszerkezeteit is meg kellett emelni. A jókarba helyezés ideje alatt a hajózás szünetelt. Először a duzzasztómű jókarbahelyezési munkáit végezték el. Eközben a Kőrös vize a hajózsilipen át folyt le. A duzzasztómű ágában, a műtől felfelé 50 m-re, a mű után 100 m-re földből mederelzárás épült a duzzasztómű munkagödrének víztelenítése céljából, a rézsűk helyén a kőburkolatok előzetes elbontásával. A víztelenített és iszaptól megtisztított munkagödörben műszaki szemlét tartottak. A duzzasztómű állékonyságának biztosítására, az alaptest alsó végénél 60,00 m hosszú, 7,00 m mély Larssen-válaszfalat vertek, melynek vasbeton-koszorú gerendáját bekötötték az alaptestbe. Az alaptest alatt kiüregelés nem volt tapasztalható. A beton utófeneket kijavították, utána kőhányást szórtak. A beton partfalakra 20 cm-t rábetonoztak. A bakkereteket 35 cm-rel meg kellett emelni. Ennyivel került magasabbra a duzzasztómű hídlemez kezelőszintje is. Az új tűket a megemelt duzzasztási szintnek megfelelően méretezték. A duzzasztómű ágának teljes javítása és rendezése után a földgátakat elbontották és a Kőrös vizét ide terelték. A hajózsilip állékonyságát veszélyeztető, külső szembeötlő jelenségeket a 28 éves üzemeltetés után nem észleltek. Az 1934. évi előzetes vizsgálat alapján csak olyan hibákat és hiányosságokat állapítottak meg. melyek a hajózás üzembiztonsága és fenntartása szempontjából voltak kifogásolhatók. A hajózsilipet az 1907. évben történt üzembehelyezése óta nem vizsgálták meg. A kamrafalakon több helyen függőleges repedéseket állapítottak meg. A kapuk ütköző és tömítő fái elkorhadtak, a felfekvés tökéletlen volt, az erőátadások nem feleltek meg a számított statikai feltételeknek. A tökéletlen zárás következtében a tiltóknál is jelentős vízveszteség állott elő. A kapuszárnyaknak 5—6 mm behajlásuk volt a függőlegestől. A vízalatti vasszerkezeteken erős rozsdásodás volt észlelhető. Az alsó fő baloldala melletti burkolat megroskadt. A hajózsilipet az elő- és utócsatornába épített földgátak segítségével — mint a duzzasztóműnél — víztelenítették. A víztelenített zsilipkamrában a lerakodott homok-iszap figyelemreméltó képet mutatott, a töltő-ürítő nyílások helyén a hordalékot elmosta a víz. A nyílások között, különösen a fenék felé. a lerakodott anyag igen összeállónak, keménynek mutatkozott. Eltávolítását kézi erővel végezték. A javítási munkálatok idejére a hajózsilip-kamra oldalfalai elhajlásainak, mozgásainak a megfigyeléseire, a kamra közepe táján, a kamrafal tetején hajlásmérő gerendát szereltek, mely a jobboldalon rögzítve
