Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Vízlépcsők (OVH, Budapest, 1963)
7. A tiszapalkonyai hajózsilip
A hajózsilipet támkapuval tervezték, oldaltöltéses rendszerrel. A hajózsiliphez csatlakozó alvízi és felvízi csatornaszakasz fenekét és rézsűit homokos kavics rétegre helyezett kőrakattal tervezték biztosítani. A hajtózsilip fő méretei: teljes hossz ............................................................... 100,33 m hasznos hossz ...................................................... 75,00 m t eljes szélesség............................................................. 19,61—21,37 m hasznos szélesség .................................................... 12,00 m legkisebb vízmélység............................................... 2,30 m m értékadó uszály (teljes terhelés) .............. 650 t m értékadó uszály (részleges terhelés) ............ 1000 t a laplemez alsó síkja................................................. 81,50 m A. f. a laplemez felső síkja ........................................... 84,30 m A. f. kamrafalak tető-síkja ........................................... 94,50 m A. f. felső fő küszöb-szintje ........................................... 90,90 m A. f. LKV............................................................................... 86,60 m A. f. LNV............................................................................... 95,45 m A. f. I. sz. böge vízszintje ............................................. 93,60 m A. f. A felsorolt adatokból látható, hogy a Tisza nagy árvizei a hajózsilipen keresztül bejátszanak a csatorna I. sz. bögéjébe. Az építés A kiviteli tervek készítésével párhuzamosan indult meg 1943 júniusában a hajózsilip alapgödrének földmunkája. Az alapgödröt a 94,50 m A. f. átlagos terepszinttől 1 :l,5-es rézsűvel szárazon emelték ki a 89,30 m A. f.-i szintig. A kiemelt földet kordés, ill. csillés szállítással a Délborsodi Ármentesítő Társulat új árvédelmi töltésének 2 km hosszú szakaszába építették be. Ezután 2,00 m-es padka meghagyásával kotrógépekkel folytatták a földmunkát a 82,40 m A. f.-i szintig, túlnyomórészt a talajvízszint alól való földkiemeléssel, ugyancsak l:l,5-es rézsűvel. A kotrókkal kiemelt földet úgy deponálták, hogy azzal a munkagödröt a Tisza árvizei ellen megvédjék, továbbá azzal töltötték fel a zsilip kétoldalán a lakó és kezelőtelep elhelyezésére szolgáló területet. A munkagödörben a 87,50 m A. f.-i szinten cölöpjármokra fektetett munkahidat létesítettek. Erről a munkahídról verték le a hajózsilip alaptestét határoló, 8,00 m hosszú Larssen-szádfalat. Az így körülzárt terület hossza 108,53 m volt, szélessége pedig 19,61 és 21,37 m között változott. A szádfallal körülvett alapgödörből ezután úszókotróval emelték ki a földet, egészen az alapsíknak megfelelő 81,50 m A. f.-i szintig. A műtárgy betonozását függőleges értelemben, három ütemben tervezték. Az első ütemben az alaplemez alsó, 1,5 m vastag rétegét vízalatti betonozással, álló tölcséres (kontraktor) eljárással kivitelezték. A betonozást 2 db — a Larssen-szádfalakon kívül, az alapgödör hosszoldalai mentén készített — munka- hídon és a 89,30 m A. f. magasságú padkán elhelyezett síneken mozgó, négytámaszú faszerkezetű öntő- hídról végezték. A munka szakaszosan folyt, úgy, hogy a vasbeton lemezekkel elválasztott, 10,00x20,00 m alapterületű kazettákban, 4 db betonozó tölcsér adagolta a betont. 8 Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai - 9 113
