Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Tavi kikötők (OVH, Budapest, 1974)
I. Balatoni kikötők - A) Közforgalmú kikötők
Hajó-, kisjármű- és teherkikötő (11—1. fényícép). Révfülöp és Boglár között már a múlt század elejétől élénk vízi közlekedés fejlődött ki. Révfülöpről bort, követ, gyümölcsöt szállítottak, Boglárról pedig mezőgazdasági szemesterméket. Révfülöpön a parti nádasok között kiirtott területen, kb. a mai lejáró út folytatásában, már 1846-ban fakikötő épült. Ezt a fakikötőt a jég gyakran megrongálta, ezért az állam, amikor a balatoni kikötők nagy részét átvette, 1911—12-ben ide is szilárd, mólóval ellátott kikötőt épített, a fürdőkultúrát is szolgáló emeletes kikötőőrházzal (11—2. fénykép). Az őrház emeleti helyiségei egy ideig a fürdőhely kaszinójául szolgáltak, később vendégszobákká alakították át. A kikötő a II. világháború előtt jelentős teherforgalmat bonyolított le. Jelenleg a kőszállítás más rakodókra terelődött át, így a forgalma jelentéktelenné vált. A kikötő általános rendezése és szerkezeti felépítése A kikötő általános elrendezését a 11—1. ábra mutatja. Megoldása egymólós, trapézfejes. A nagyhajó kikötésére alkalmas mólóhossz mind a két oldalon 50—50 méter. A mólófej vb. cölöpös és lemezes megoldással készült, mint az 1911—1920 között (11—2. ábra) épült kikötők. A kikötődörzsfákat itt levert facölöpök pótolják. A mólófejen a dörzsdeszkák kicserélésén és új kikötőbakok beépítésén kívül az eltelt több mint fél évszázad alatt helyreállítási munkára nem volt szükség. A mólófejen az eredeti vb. korlát is megvan. Az itt telepített, árnyat adó fák a feltöltést képező agyagos ramacsban szépen díszlenek (11—3. fénykép, 11—4. fénykép). A mólófej magassága -{-2,30 m a „0” víz felett van. A bejáró móló 6,0 m széles. A várócsarnok előtt van a kisjárműkikötő és a vitorláskikötő. A kisjárműkikötő partfalánál egy vízibusz vagy egy motoros hajó köthet ki. A teherkikötő hossza 115 m. A partfal 3,9 m magas súlytámfal, ütköző gerendákkal, mögötte 30 m széles feltöltéssel. A teherrakodó magassága +1,80 m a ,,0” vízszint felett (11—3; C metszet). A kőrakodó partfal mellett 2—3 uszály köthet ki. A teherrakodó folytatásában fekvő nádas területét a Balatoni Felügyelőség 1936—37-ben az állam költségén, házi kezelésben, feltőltötte és +1,50 koronamagasságú, 30 cm vastag betonnal hézagolt rézsűs, f^- szádfalra támaszkodó kő partbiztosítással, ill. parabolikus betonba rakott kísérleti partfallal látta el (11—3. ábra, D metszet). Az ÉK-i oldalon levő feltöltött rész a partbiztosítással jelenleg a községi tanács kezelésében áll. A bejáró mólóhoz DNy-ra csatlakozó partszakaszt is partbiztosítással látták el és parkosították. A kikötő forgalma A kikötő mérsékelt személyforgalmat bonyolít le, inkább helyi jellegű. Turistaforgalma kicsi, 1935-ben 13 ezer, 1936-ban 14 ezer utas használta a kikötőt. 1959. évben 26 ezer, 1960. évben 25 ezer, 1961. évben 26 ezer, 1962. évben 31 ezer, 1963. évben 32 ezer, 1964. évben 38 ezer, 1965. évben 44 ezer, 1966. évben 46 ezer, 1967. évben 46 ezer, 1968. évben 41 ezer, 1969. évben 32 ezer, 1970. évben 31 ezer, 1971. évben 39 ezer jegyet adtak el a kikötőben.
