Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Tavi kikötők (OVH, Budapest, 1974)
I. Balatoni kikötők - A) Közforgalmú kikötők
A kikötő története Badacsony mint átkelőhely már a XVII. század végén ismeretes volt. Fonyód—Badacsony között télen a jégen át, zajlás után evezős ladikokkal közlekedtek. A somogyi partról mezőgazdasági termékeket, Zalából bort és követ szállítottak át. Hogy abban az időben milyen kikötőberendezés volt, arra adatunk nincs. Az első ismert badacsonyi kikötő, Széchenyi szerint „kiszálló és benyúló hely” 1847-ben készült el. A kikötőhely rövid kőmóló végére helyezett, cölöpökre épített fahíd volt. A múlt század nyolcvanas éveiben a kikötőt Zala vármegye vette kezelésbe. A kőhányásból készült mólót meghosszabbította s a móló végén 2 hajó egyidejű kikötésére alkalmas fakikötőt épített. A kikötőhidat a jég 2—3 évenként megrongálta s amikor üzeme élet- veszélyessé vált, a vármegye a kikötőfejet 15—20 évenkint újjáépítette. A kikötőt 1912 után a Balatoni Kikötők Felügyelősége (BKF) a vármegye költségére tartotta jó karban. Az utolsó fakikötőt a BKF 1925-ben építette újjá s a fürdőévad előtt, minden év tavaszán rendbehozta. Az erősen fejlődő badacsonyi kiránduló forgalmat a fakikötő egyre kevésbé elégítette ki. A jég 1939-ben a kikötőt annyira megrongálta, hogy a hajók csak az ideiglenes híd part felőli oldalán köthettek ki. Ha egyszerre két hajó érkezett, azok egymás mellé álltak s az utasok az előbb érkezett hajón át szálltak ki. Kiszállás után a hajókat az ideiglenesen levert cölöpök mellé húzták. Ez hosszadalmas és balesetveszélyes volt. A régi fahíd elbontására s szilárd kikötő építésére 1940—1944. években került sor. Ekkor már az állam vette át a kikötőt. A kikötő terveket a BKF készítette. Az építést a Felügyelőség házi kezelésben végezte el. A kikötőben a hajók már 1941-ben ideiglenes fahídon kiköthettek, 1942-ben a kikötőfej déli oldala kikötésre alkalmas volt. A kikötőépítést 1944-ben a háborús helyzet miatt abbahagyták. A nyugati hullámtörő móló máig sincs burkolva, csak egyszerű kőhányásokból áll. A forgalom megnövekedésével 1965- ben 2 hajó kikötésére alkalmas motoroshajómóló épült. A személyhajó partfala 1968-ban 2X34 m hosszú vízibuszkikötővel megnövekedett, mely a fokozatosan zárt kikötővé alakuló medence belső mólója, illetve véglegesített belső hajó állása lett. Az eddigi tervekben csak mélyépítmények szerepeltek a forgalmi épület és kikötőőrház létesítése a jövő feladata. 1949-ben üvegfalú (pénztár és váró) pavillont építettek, amely csak kb. 20 fő részére biztosít fedelet (10—1. fénykép). A kikötő általános elrendezése és szerkezeti felépítése A badacsonyi kikötőt a táj szépsége és a kiváló badacsonyi borok miatt tömegesen keresik fel a balatoni nyaralók. Van olyan időszak, amikor 600—800 utas érkezik vagy indul egyidőben. A forgalom biztonsága a mólófejen terelő és védő korlátok felállítását tette szükségessé. Ugyanezt a célt szolgálja a széles mólóbejáró is (10—1. ábra). Ennek megfelelően a kikötő rövid és széles, a fej felé csökkenő szélességű mólóból, ennek végén trapéz alakú kikötőfejből áll. A kikötőfejen a Balaton felé 1, a medence felé 2 hajó köthet ki egyidejűleg. Az ív alakú nyugati móló jelenleg egyszerű kőhányásból áll, 1,5 m koronaszélességgel -j—1,5 m magassággal a Balaton „0” vize felett. Az eredeti terv szerint erre 10 cm vastag betonburkolat a medence oldalán 1:1, a Balaton felé eső oldalán 1:1,5 hajlású betonba rakott kőrézsűre támaszkodna fel. A betonba rakott kőrézsűt a terv szerint mind a két oldalon + 1,0 m („0” felett) szintű kőhányásból álló padka védte volna. A móló tervezett hossza 280 m volt, ebből 260 m épült meg kőszórás alakjában. A móló ki120
