Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Folyami kikötők (OVH, Budapest, 1971)

2. Komáromi kikötő

rakodnak ki a rakpartra. A kavicsot a kikötőből vasúti kocsikon vagy teherautókon szállítják el a felhasználás helyére. Évente 80 000—100 000 m3 kavicsot szállítanak itt vízi úton. A teherautón elszállított kavicsot zömmel a helybeli épületelemgyár használja fel a bányászat részére, bá- nyaidomköveket készít belőle. A vasúton elszállított kavics nagy részét a tatabányai 3. sz. Epületelemgyár használja fel vasbeton épületelemek gyártásához.

A kikötő forgalmát (kavics nélkül) 1957 és 1964 között az alábbi táblázat tünteti fel.

Év

Forgalom

t/év

1957

81 100

1958

77 100

1959

89 200

1960

99 400

1961

112 300

1962

101 100

1963

95 100

1964

16 800

A rakodásra kerülő anyag többnyire építési anyag és tüzelő. Egy időben bauxitberakás is volt a kikötőben. A kikötőben nincs telepített ki- és berakodó berendezés.

A kikötő építése

A teljes, nagy komáromi kikötőt még az első világháború előtt építették. A világháború után a kikötőből magyar területen tulajdonképpen csak a Duna jobb parti rakodó maradt meg, így a kikötő forgalma nagymértékben lecsökkent. Itt a MFTR ügynökség 1922-ben kezdett működni. A rakodóra vezető iparvágányt 1933-ban építették. A második világháború alatt az 1944. évi bombázások sok kárt tettek a kikötőben is. A rakparton 16 500 m2 területű rézsű- burkolat ment tönkre, s a bombatölcsérek teljesen használhatatlanná tették a kikötőt. 1946-ban a hajóforgalom megindítása érdekében a Győri Folyammérnöki Hivatal a rézsűs partfalat helyreállította. A bombatölcsérek betöltését és a rakodó üzemképes állapotba hozását 1950—1953. években a Győri Vízgazdálkodási Körzet végezte el. A kikötő teljes helyreállításakor további 9700 m2 rézsűburkolási munkát és 2530 m3 feltöltést kellet végezni a bombatölcsérek helyén.

1960-ban, amikor a hajók határforgalmi kezelését Komáromba helyezték át, került sor a kikötő rakterűidének átépítésére elsősorban az árvízvédelmi követelmények kielégítése végett. Az átépítési munkákat 1963—65. években két ütemben végezték el. Először a személypályaudvar mögötti védvonal és rakodó építési munkái készültek el, majd azt követően a teherpályaudvar mögötti szakasz munkái. A személypályaudvar mögötti védvonal kiépítésekor az alábbi létesítmények elbontására került sor:

1. 7 csatorna a pályaudvar területén;

2. a régi árvédelmi parapetfal, mely a kikötő rakteriileté- nek határa volt;

3. a régi makadámút;

4. a kavicsrakodásnál felhasznált épület;

5. a régi vízmérceépület.

Az elbontott parapetfal helyén 1,0—1,7 m magasabb árvédelmi töltés épült ki az 1 %-os valószínűségű árvizre. A töltésépítést 200—300 méteres szakaszokban, rétegekben tömörítve végezték. Az alapot ekével felszántották. A töltéskoronán épülő útszelvényt a teljes töltéskeresztmetszet beépítése és tömörítése után alakították ki. A kikötőnek ezen a szakaszán a rakterűid szélessége 8 m-rel csökkent, a parapetfal helyett beépített árvédelmi töltés miatt. A rakterűid csökkentése a kikötő jelenlegi és várható forgalmában akadályt nem okoz, így 3 m magas támfal építése a rakterűiét szélességeinek megtartása végett nem lett volna indokolt.

A teherpályaudvar mögötti szakaszon az alábbi létesítmények elbontására került sor:

1. kiskockakő burkolat a 35—135 m szelvények között;

2. az alsó rakparton, a hajóállomás előtt levő nagykockakő burkolat;

3. a kompresszorháztól a sertésrakodóig húzódó rossz állapotban levő makadám burkolat;

4. a jelenlegi árvédelmi parapetfal a MAHART lakóépülettől a gépadapterekig;

5. a sertéshízlaló előtti beton árvízkapu;

6. a betonba falazott kőburkolat a 400—796 m szelvények között;

7. 8 különböző átmérőjű csatorna;

8. a MAHART rakodó területét körülvevő kerítés áthelyezése;

9. 10 távbeszélő-oszlop;

10. egyéb kisebb létesítmények (2 beton szeméttartály, gépalaptestek stb.).

Az építést szakaszosan a bontási munkák megfelelő ütemezésével végezték el, hogy a kikötő forgalmában minél kevesebb fennakadás álljon elő. Először a régi parapetfal és azzal kapcsolatos csatornák, árvízkapu bontására, majd az új árvédelmi betonfal (támfal) építésére került sor. A raktári út és a felső vágány, valamint a MAHART-nak a kikötőbe vezető rámpája zavartalanul használható volt. A kikötőbe vezető alsó vágányt az árvédelmi betonfal 50—200 m szelvénye közötti szakaszának építésénél lehetett használni, utána a munkák befejezéséig nem üzemelhetett.

Az árvédelmi betonfal építésével egyidőben készült el a 455 m szelvénytől a VI. sz. őrházig a bontási és töltésépítési

30