Kertai Ede: Magyarország nagyobb vízépítési műtárgyai. Folyami kikötők (OVH, Budapest, 1971)
23. Budapesti Nemzeti és Szabadkikötő
hogy az a Vízügyi Igazgatóság által megtervezett szabályozási vonalba jól beilleszthető volt. Árvízvédelmi szempontból a lánchídi vízmércén 1876. évben észlelt + 8,56 m vízállás volt a mértékadó. Erre való tekintettel állapították meg a kikötőrakpartok magasságát olyképpen, hogy az I. medence partfalának tetejét a kikötő bejáratánál számított „0” ponthoz viszonyítva + 8,85 m vették fel. C) A kikötő altalajviszonyai A kikötő területén végzett fúrások eredményét az alábbiakban közöljük. A kereskedelmi kikötő területén a „0” víz alatti — 4 m szint körül kiscelli kék agyag-márga, efölött alluviális homok és kavics található, jó teherbíró képességgel. A Földmérő és Talajvizsgáló Iroda néhány évvel ezelőtt végzett fúrásokat a kikötő területén a II. sz. medence térségében, ahol a kék agyagot — 4,30 m mélyen találta meg, amely fölött homokos kavics, majd iszapos homok és legfelül homok volt észlelhető. A II. sz. medencétől 100 m-re északra az agyagréteget már — 5,7 m szinten ütötték át, fölötte a rétegződés azonos az előbb közöltekkel. A kikötő keleti oldalán végzett fúrások szerint a felszín alatt 40—80 cm vastag humuszréteg, alatta 1—3 m vastagon iszapos homok, 1—3 m vastag homok, majd 4—6 m között homokos kavics és kb. 8—10 m mélység után újból iszapos homok van. A keleti oldalon az agyagréteg még 8 m-nél mélyebben sem volt megtalálható. A homokos kavicsrétegben helyenként görgetegek is vannak, különösen a nyugati oldalon. A partfalakat a kék agyag felett elhelyezkedő kavicsrétegre alapozták, amelyet 5—6 kg/cm2 értékkel lehetett megterhelni. Mivel a háttöltések kikotort homokból és kavicsból készültek, egyenletes megosztó terhelésként a háttöltés felett 3,0 t/m2 terhelést vettek figyelembe. A kikötő konzolos és keszon alapozású beton partfalainál 3 t/m2 mozgó terheléssel számoltak. A) Stabilizáló konzolos beton partfal A kereskedelmi kikötő I. sz. medencéjének északi oldalán készült 572 fm hosszú partfalából, annak keleti végén, mintegy 60 fm, a 23-6. ábrán látható keresztmetszettel, ún. stabilizáló konzolos partfalként épült ki. A partfal teteje + 8,50m, a legalsó része pedig —2,70 mélységben van és így a — 1,60-as szintben levő medence feneke alá 1,10 m-rel nyúlik le. A fal szabad magassága tehát 10,1 m. A fal alapszélessége 4,20 m, felső szélessége 1,30 m. Víz felőli határlapjának a dőlése 7,6:1. Hátlapja alulról számítva a +2,70-es szintig függőleges. Ezután következik az 1,2 m kinyúlású vasbetétes konzol. Felette a hátlap lépcsős. A konzol alkalmazásával elérték azt, hogy a fal alapszélessége kisebb és az altalaj megterhelése egyenletesebb lett. A partfal 3 részben, szárazon készült. Először 4-1,50 m mélységig szárazon végezték el a földkiemelést, azután I. és II. sz. Larssen-pallókkal körülvették a 20 m hosszú és 4,5 m széles munkagödröt. A földkiemelés szivattyúzás mellett történt, majd a betonozás is. Az egész munkát úgy rendezték be, hogy egyszerre 3 munkagödörben fokozatosan dolgoztak. Már a szádpallók leverése után nehézségek álltak elő. A kavicsban levő görgeteg kövek miatt a meglevő, aránylag gyenge régi és használt pallókat nehezen tudták leverni. Megakadtak, elgörbültek, hornyaik leszakadtak. Emiatt a körülzárás nem lehetett jó. A tömítetlen részek Felülnézet Ideiglenes Larssen szádfal-------------------------—/------------------------------------------------------ / ~ 15 öl Ci ^ о fi-fi' fii Г A■ 1 iso L \ Z50 A \ \ Ideiglenes Larssen szádfal 23-6. ábra. Stabilizáló konzolos partfal I. Puc. 23-6. Стабилизирующий консольный береговый устой № t Abb. 23-6. Auskragende Verfestigungsmauer I Figure 23-6. Stabilizing cantilever embankment I Fig. 23-6. Mur de rive I de renforcement, en porte-à-faux 218
