Kertai Ede - Mátrai István: Vízépítési műtárgyak (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

II. Dr. Kertai Ede: A vízerőhasznosítás műtárgyai

A felső tározóból az erőtelepig gépegységenként egy-egy nyomó- alagút vezet. Ezek hossza 1550 m, átmérőjük 3,2-3,6 m, dőléslik 413 ezrelék. A vízzárást acél béléscső biztosítja, amelyek erőtani méretezésénél a kőzet te he rbir óképességét is figyelembe vették. A béléscsövek falvastagsága felülről lefelé 12-40 mm között változik (11-42. ábra).

11-42. ábra A nyomóalagut mintakeresztszelvénye

Az erőtelep földalatti elrendezésű. Fő részei a következők: gépkamra, transzformátorkamra, ventillátorkamra, légvágatok, zsompok, kábelalagutak, szellőző akna. A gépkamra és a transzformátorkamra keresztmetszetét a 11-43. ábra mutatja.

A gépkamra hossza 125 m, szélessége 32 m, magassága 30,6 m, amelybe 4 db egyenként 300 MW teljesítményű reverzibilis turbinákat és ezekhez közvetlenül kapcsolt motorgenerátorokat építenek be. A turbinák névleges viznyelése 70 m3/s és névleges vízszállítása szivattyuüzemben 50 m3/s.

Gépegységenként külön-külön alvizalagut létesül. A 4 egymással párhuzamosan haladó, 5, 6 m átmérőjű nyomóalagut kapcsolja össze az erőtelepet a parti zárőmütárggyal. A parti zárómütárgy (vizkivételi mü) zárja le a szívó oldalt a Duna felől, illetve teszi lehetővé a viz kivételét a legkisebb dunai vízállásnál is. Ennek megfelelően gépenként egy- -egy osztott vizkivételi nyílása van, amely mindkét irányban lehetővé teszi a hidraulikaiig kedvező áramlást. A nyílásokat gerebekkel és ideiglenes elzárásokkal szerelik fel.

104