Kertai Ede - Mátrai István: Vízépítési műtárgyak (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)

II. Dr. Kertai Ede: A vízerőhasznosítás műtárgyai

Összefoglalva: a tervezőnek a lehető legkevesebb nagy és egyforma gépet kell előirányozni.

Az egy gépegységhez tartozó gépházméret - amint azt már korábban láttuk - a turbina típusával, a tengelyiránnyal és a turbina magassági elrendezésével van összefüggésben.

A hosszirányú méretre rendszerint a csigaház szélessége a mértékadó, ezért a tervezésnél törekedni kell a csigaház méretének a csökkentésére.

A vizerőtelep szélességét - vizfolyás irányú méretét - az elhelyez- zendő szerkezeti elemek és az áramlási követelmények határozzák meg.

Vázlattervek készítésekor a fő méreteket a járókerékátmérő (D^) függvényében tapasztalati adatok alapján határozhatjuk meg.

A specifikus fordulatszám képlete segitségével kiszámíthatjuk a tényleges fordulatszámot:

n = n

s

A tervezéskor az elérhető legnagyobb foredulatszámra törekszünk, ezért a képletbe a megengedhető legnagyobb n értéket helyettesitjük.

Ez az esés függvénye.

Az n fordulatszám ismeretében a járókerék átmérőjének közelitő értéke a

összefüggésből számítható, ahol

a = 4, 57 (Finniecome szerint),

Q a turbina nyelőképessége (a kiépítési vízhozamnak egy turbinára jutó hányada) m^/s.

A ismeretében a vizerőtelep vizfolyás irányú fő metszetének

és alaprajzának fő méretei a 11-14. ábra szerint vehetők fel.

A részlettervezés számára az igy meghatározott méretek nem fogadhatók el. Ehhez részletes számításokat kell elvégezni, és az igy kialakított elrendezést kisminta-kísérlettel ellenőrizni kell.

h fyrr fi