Kertai Ede - Mátrai István: Vízépítési műtárgyak (Tankönyvkiadó, Budapest, 1978)
III. Dr. Kertai Ede: Kikötők műtárgyai
b) Kikötőmedencék A medence célszerű alakja a hosszúkás négyszög, amelynek hosz- szanti, egyenes vonalú partjai mentén jól helyezkedhetnek el a rakodó hajók. A medence méreteit úgy kell megállapítani, hogy a hajók zavartalan rakodásához és közlekedéséhez elegendő szélesség és a rakodáshoz csúcsforgalom esetén is elegendő parthossz legyen. A medence hosszát üzemi okok miatt 1000-1200 m-nél hosszabbra nem gazdaságos felvenni, de 200 m-nél rövidebbek se legyenek. Ha a kikötő forgalmát egy medencével nem lehet lebonyolítani, akkor a medencék hosszának növelése helyett több medencét létesitünk. A medence szélességét az Sz = 3 B + 1,2 L (m) összefüggés szerint célszerű felvenni, ahol B a mértékadó hajó szélessége, L a mértékadó hajó hossza. Ilyen szélességi méret esetében a part mellett rakodó 2-2 uszály közül az egyiket meg lehet fordítani (III-2. ábra). Ha keskenyebb medencét akarunk kiképezni, akkor a forditóhelyet elhelyezhetjük a csatorna végében. A medence fenékszintjét a mértékadó vizszint és a kikötőben meg- fodulő legnagyobb merülésü hajó alapján határozzuk meg úgy, hogy a hajó merüléséhez még 50 cm biztonságot adunk hozzá. Esetenként ezt az értéket még meg kell növelni a hullámzás, esetleg más okok miatt is. A medencéket a folyóval bejárati csatorna kapcsolja össze. A bejárati csatorna egyenes vonalozásu. A vízfolyás irányával hegyes szöget (20°-30°) zár be. A hegyesszögű kiágazás jó kormányképességet biztosit a vizfolyássál szemben a kikötőben bejáró hajóknak, és a jég sem tud behatolni a bejárati csatornán. A medencés kikötő bejárati csatornájának szélességét a legkisebb hajózási vizszint (LKHV^ alatt a legnagyobb Ihajőmerülés 1,3-szoro- sának megfelelő mélységben legalább 40 m-ben kell megállapítani. A kikötő bejárati csatornájában a fenékmélységet - figyelembe véve az iszapteret - a kikötő fenékmélységénél 0, 5 m-rel mélyebben kell kialakítani. 113
