Képessy József: A Magyar Alföld hydrographiája, vízműszaki nézetek és javallatok a földöntözés érdekében (Pest, 1867)
6 erdők, tavak — hiányoznak, — hol a elírnának hirtelen a szélsőségekbe átcsapó hullámzása mindennapi, hol gyakorta az aszályosság a legborzasztóbb színezetbe, a kétség- beesésig sújtja ezen magyar Alföld mintegy 1000 □ mért- területét, — hogy ily környülmények közepette gazdag vízhálózatunk e vidéknek megbecsülhetlen adományául kínálkozik — mondanom alig kell. De fájdalom e gazdag adomány elvész vidékünkre nézve, a nélkül, hogy rendeltetése szerint áldást hagyott volna hátra, a nélkül, hogy az ipar kizsákmányolta volna ki- szamithatlan mennyiségű mozderejtí értékét,—elvész, a nélkül, hogy szomjas földünknek éltető tápott nyújtott volna, elvész e vidékre nézve mint bitang test, sőt még korlátlan rokonczátlanságának súlyos nyomait hagyva hátra, áldás helyett átok éri lépten nyomon. Pedig a természet maga szokta kimutatni az emberi nemnek azon ösvényt, mit önszorgalma és ipara által kell, hogy kiaknázzon. Anglia nagyságát, hatalmát és világkereskedését leginkább körtil- övedző tengereinek köszönheti. — Lombardia szelidebb és kevéssé nyirkos ege alatt a növényzet virágzását egyedül az alpesekből lefolyó vizeinek, tulajdonitliaja — melyeket gondosan öntözésre fordít; — ellenben Hollandia csaknem minden talpalatnyi földéért vizeivel küzd, hogy azokat elháríthassa, lecsapolhassa, és növények termelésére átido- mithassa. A kis Belgium túlnépesedése által ösztönöztetik gazdászati téren legtüzesebb ipart fejleszteni ki, még hazánk, különösen Alföldülík rónája határozottan hivatva van a természettől, hogy az egek szűkén ontó csatornáit földicsatornákkal surrogálni igyekezzék. A dolog természetéből folyik azonban, hogy minden jól irányzott válalatnak kell, hogy saját rendszerei legye-