Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége (MMÉE Vízépítési Szakosztálya Budapest, 1931)
II. Tiszavölgyi társulatok
82 A kataszteri tiszta jövedelem volt: Mentesítés előtt .......................................................... 381,694 P J elenleg ......................................................... 551,912 „ Emelkedése .................................................................. 170,218 P. A z ártérben levő szikes 5700 kát. hold. Belvíztől mentesített terület 38,560 kát. hold. Az ármentesítés előtti gyakori árvízi kiöntések 1881 óta nem fordultak elő. Mezőgazdaságilag ki nem használt terület 1550 kát. hold. Úgy ennek, valamint a szikesek változására adat nincsen. A társulatba 1928. év végéig befektetett összeg 5,187,784 P. A fertőző betegségek a minimumra csökkentek, a malária csaknem teljesen megszűnt. Az ármentesítés folytán a közlekedési viszonyok nagymértékben megjavultak. A földreform következtében különösen az utóbbi években nagy számban keletkeztek tanyák. A magyar területen az ármentesítés után 58 km közúti úthálózat és körülbelül 23 km vasútvonal épült meg. A társulat érdekében a legtöbbet munkálkodtak : borosjenöi Tisza Lajos és fia Tisza Kálmán, gróf Tisza István, gróf Tisza Kálmán, gróf Wenckheim Frigyes, id. és ifj. Lovassy Ferenc, bajcai és belicei Beliczey Tibor, Ercsey Sándor, Ladies György, Sántha István és Leidl Henrik. 27. Alsófehérkörösi Ármentesítő, Belvízszabályozó és Vízhasznosító Társulat. Békés megyének azon a részén, ahol a Fehér- és Feketekörös a megye területére lép, az 1850-es éveket megelőzőleg nagy területek voltak elöntésnek kitéve. Ennek elhárítására az érdekeltek 1853-ban társulatot alakítottak, amely azonban részben az akkor uralkodó politikai viszonyok, részben pedig a társulaton belül előállott nézeteltérések miatt 1870-ig nem működött. Közben az 1855. évi nagy árvíz hatása alatt az abszolutisztikus kormány rendeleti úton akart a bajokon segíteni s a Fehérkörös medrét, mely eddig Gyulán, Békéscsabán és Békésen keresztül vezetett, a városokból kihelyeztette. E célból a Fehérköröst Gyula felett eredeti medréből egy csatornába terelték, amely Békés alatt torkolt a Fehér- és Feketekörös egyesült medrébe. A Feketeköröst pedig, mely eddig Békés belsőségében egyesült a Fehérkörössel, egy átmetszéssel Doboz község határában vezették az új csatornába. A védőtöltéseket az új vízfolyások mentén építették meg. Mindezek a munkák 1858-ban elkészültek, azonban a mentesítésre nem voltak elegendőek. Ezért a társulat 1870-ben, amikor a politikai viszonyok erre alkalmasak voltak, megkezdte működését, hozzáfogott a művek rendbehozásához, amivel 1876- ban el is készült. Az 1876.-i árvíz után, miután a társulat nem úgy működött, ahogyan az kívánatos lett volna, kormánybiztost kapott. A kormánybiztos vezetése alatt azután 1877- ig elkészültek az összes védőművek, mire 1879-ben a miniszter az autonómiát visszaadta. 1881-ben a társulat egyesült az „Aradi és békésgyomai balparti területek“ tulajdonosaival és az „Aradi—Békésmegyei Egyesített Ármentesítő és Bel-
