Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége (MMÉE Vízépítési Szakosztálya Budapest, 1931)
II. Tiszavölgyi társulatok
71 attól 1896. évben különvált s azóta csak a Dongéri nyílt csatornától északra fekvő terület tartozik kötelékébe. A társulat ártere északon és nyugaton természetes magaslatok, keleten a Tisza-folyó és délen a dongéri nyíltcsatorna által van határolva. A kormánybiztos működése 1898-ban megszűnt s a társulat autonómiáját visszakapta. A társulat székhelye Csongrád. Ügyeit a tisztviselőkarral egy 10 tagból álló választmány intézi. Hatósági szempontból a társulat Csongrád megye, műszaki szempontból a szegedi m. kir. folyammérnöki hivatal felügyelete alatt áll. A társulat területe jelenleg 31,000 kát. hold, amiből 21,670 kát. hold szántó és 9330 kát. hold rét és legelő. A föld átlagos értéke a mentesítés előtt 50 P volt kát. holdankint, jelenleg pedig 1200 P. A mentesített terület kataszteri tiszta jövedelme jelenleg egy össszegben 313,034 K, vagyis 363,119-6 P. Az ártérben levő szikes nagysága 2000 kát. hold volt. Ennek és a mezőgazdaságilag ki nem használt terület csökkenésére, a szántóterület növekedésére és a kataszteri tiszta jövedelem változására adat nincsen. Belvíztől mentesített terület nagysága 500 kát. hold. Nagy árvízi elöntés 1888-ban volt, amikor körülbelül 30,000 kát. hold került víz alá. Mezőgazdaságilag ki nem használt terület 100 kát. hold. 1928. év végéig a társulatba befektetett összeg 6,594,624 P. A mentesítés óta a malária úgyszólván teljesen megszűnt. Állandóan járható köves utak épültek. A megalakítás előtti víz járta területen mintegy 8000 kát. holdon tanyák keletkeztek s be is népesedtek. A társulat érdekében a legtöbbet munkálkodott: Rapaics Radó Bertalan, Fromm Miklós, Babócs Béla, gróf Dégenfeld Lajos, Faragó Antal, Sohlya Gyula. 19. Szegedi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat. Szeged város környékén és pedig a Szeged feletti Sövényháza községi homoki magaslatoktól kiindulva a város alatti röszkei magaslatig a Tisza jobbpartján az 1855. évet megelőzőleg részint magánosok, részint egyes községek által emelt töltések voltak. Szeged város kezdeményezésére 1855-ben a megyei hatóságok támogatásával a töltések érdekeltjei „Csongrádalsó tiszaszabályozási fióktársulat“ cím alatt társulattá alakultak. Mindjárt az alakulás után azonban az érdekeltek és pedig Szeged városa és a gróf Pallavicini-féle hitbizomány uradalom között a társulat működési területét határoló vonalak tekintetében jelentékeny nézeteltérések támadtak. Míg Szeged városa a sövényházi homoki magaslatoktól lefelé terjedő területet kívánta csak a társulat kötelékébe bevonni, addig a Pallavicini uradalomnak sikerült keresztülvinni, hogy a társulat felső végpontja a percsorai keresztjáróig kitolatott, miáltal az uradalomnak úgynevezett sövényházi rétje 11,000 kát. hold kiterjedésben szintén a megalakult társulat kötelékébe jutott. Szeged városa ebbe a megoldásba semmiképen sem tudott belenyugodni, mert az ártér kibővítése a város közönségére nézve aránytalanul nagyobb megterhelést jelentett. Ámbár a város minden lehetőt megkísérelt a sérelmesnek vélt állapot megszüntetésére, mégsem sikerült megakadályoznia, hogy az 1866. október 9.-i
