Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége (MMÉE Vízépítési Szakosztálya Budapest, 1931)
II. Tiszavölgyi társulatok
62 Az alsó és felső érdekeltség 1857. évben a Debreceni Berettyó társulat címe alatt egyesült, de 1871-ig a két rész pénzügyi szempontból önálló volt. A régebben (1842. évben) megalakult Ér szabályozó társulat 1859-ben csatlakozott a Berettyó társulathoz és a társulat neve ezentúl Berettyó és Érszabályozó debreceni társulat lett. A Berettyó társulat 1865. évben székhelyét Debrecenből Nagyváradra tette át. Ezután 1868. évben az Ér érdekeltsége kivált a Berettyó társulatból és később fel is oszlott anélkül, hogy kitűzött célját elérte és az Eret szabályozta volna. A Berettyó és a Körösök árterületeiről 1820—1823. évben Huszár Mátyás készítette el az első pontos helyszínrajzot, ugyanő készítette a Körösök és a Berettyó első szabályozási tervét is, amelyet azután a negyvenes években Kecskés Károly és az ötvenes években Bokody Károly átdolgozott. A Berettyó társulat Bodoky tervei alapján 1853. évben kezdette meg a munkát és 1867-ig kiásta a bakonszeg—szeghalmi csatornát 20 kilométer és a kismarjai— szalárdi csatornát 14-4 kilométer hosszúságban és a közbeeső folyószakaszt 44 átvágással szabályozta. A Berettyó vizei szabályozás előtt Bakonszegtől Nagyrábé, Nagybajom, Sárrétudvari, Szerep, Füzesgyarmat, Túrkeve, Mezőtúr határán keresztül a Hármas- Körösbe folytak le. Már 1865. évben a vizeket a Sárréttől elterelték és a bakonszeg—- szeghalmi csatornán a Sebes-Körösbe vezették le. A társulat a szabályozott Berettyó folyót kétoldali gát közé fogta, ezenfelül Mezőtúr határában a régi torkolati szakaszon a Hármas-Körös jobbpartján 16-5 kilométer védtöltést épített. A Berettyó régi medre Bucsapusztától kezdve 1865 óta már csak a Hortobágy vizeinek befogadására szolgált. Magát a Hortobágy főcsatornát Mezőtúrtól Ágotáig az 1878. évben alakult Hortobágy—Berettyó vidéki társulat szabályozta és 1881—1883-ban elkészítette a Hármasköröstől a mezőtúri—szajoli vonalig terjedő, 1886—1890. évben a mezőtúri—borzi, 1890—1895. évben pedig a borz— ágotai szakaszt. A két alsó szakasznak, nemkülönben a csatorna torkolatára 1889- ben épült zsilipnek költségeihez a Berettyó társulat 40%-kal járult. A Hármaskörös jobbpartján az ivánfenéki és a mezőtúri öblözetben maga az érdekeltség építette fel a védgátakat, a folyót pedig az állam szabályozta. Az ivánfenéki érdekeltség ezért 1879. évben, a mezőtúri érdekeltség 1881-ben külön társulattá alakult át. A volt közmunka- és közlekedésügyi minisztérium azonban az 1881,-i árvíz kártételei után az egyöntetű árvédelem érdekéből az újonnan alakult társulatokat a Berettyó társulathoz csatolta. Az egyesített társulatok neve Berettyó —ivánfenék—mezőtúr—mesterszállási vízszabályozó-, később pedig 1889—1895-ig Berettyó—körösi vízszabályozó és ármentesítő társulat lett. Az egyesített társulat osztályaiban kezdetben külön elnök, külön választmány volt és az adminisztráció élén külön igazgatók állottak, Nagyvárad, Gyoma, Mezőtúr székhellyel. Később 1886-ban a teljes pénzügyi függetlenség meghagyása mellett közös elnököt és választmányt választottak és a három osztály adminisztrációját egy igazgató, műszaki ügyeit egy főmérnök vezette. A társulatnak három osztálya azonban a közös szervezettel nem volt megelégedve és mindegyik önállóságra vágyott és ügyeit függetlenül, mások beleszólása nélkül óhajtotta intézni, ezért az osztályok 1895-ben a földmívelésügyi minisztérium engedélyével széjjelváltak és külön társulattá alakultak. Ezt meg-
