Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége (MMÉE Vízépítési Szakosztálya Budapest, 1931)
Befejező. Írta Kenessey Béla ny. miniszteri tanácsos
118 Vizsgáljuk meg most már azt a kérdést, lehet-e az erdőknek a csapadék mennyiségére befolyásuk és ha igen, milyen feltételek mellett? A szakirodalom az első kérdésre igenlő feleletet ad, amennyiben megállapítja, hogy az erdők felett leeső csapadék nagysága bizonyos esetekben és átlagban 1%-kal haladja túl az erdőtlen vidékek csapadékáét, s hogy ez a százalék igen szélső esetben 4-ig emelkedhetik. Ennek a jelenségnek magyarázata igen egyszerű. Ugyanis a már mondottak szerint az erdők nagyobb párolgása folytán az azok felett elterülő levegőréteg mindig páragazdagabb, mint egyéb helyeken. Ha tehát ezen a páragazdag rétegen keresztül eső hullik le, az az ott talált párákból is bizonyos mennyiséget magával ragad és így az eső mennyisége megszaporodik. A megszaporodásnak azonban van egy olyan feltétele, aminek kielégítése nélkül nem állhat be. Ez a feltétel pedig nyilvánvalóan az, hogy a szelek a párás levegőt ne hajtsák el az erdő felettről, vagyis szélcsendes, de legalább igen gyenge szélű idő legyen. Ehhez a feltételhez csatlakozik azután az a másik is, hogy az erdő nagy kiterjedésű legyen. Bármilyen hatalmas párolgású kis erdőnek nincsen és nem is lehet a felettük lehulló eső mennyiségére befolyása. Hatalmas, nagy, összefüggő erdőterületek azonban már megnövelhetik a csapadékot. Miután pedig a mi Alföldünkön szó sem lehet arról, hogy azt összefüggő, nagykiterjedésű erdőkkel borítsuk be, ebből egyúttal az is következik, hogy annak beerdősítésétől csapadékszaporító hatást egyáltalában nem várhatunk. Tegyük azonban fel, hogy igen nagy, ha talán nem is összefüggő területeket erdősítenének be, amiknek tehát lehetne befolyásuk. Ekkor bizonyára igen sok olyan területet kellene beerdősíteni, ami ma a mezőgazdaságot szolgálja és pedig jól szolgálja. Ha tehát ilyen nagy területeket mégis beerdősítenénk, fel kell vetni a kérdést, mit nyerhetnénk vele a legjobb esetben? Az Alföld évi csapadékátlaga 600 mm körül van, ha tehát ez 1%-kal emelkedik, az csak 6 mm-t tesz ki. A nálunk a fentieknél fogva nem remélhető 4%-os szaporulat is csak 24 mm volna. Ha tehát ezeket meggondoljuk, a csapadék növelése érdekében igen súlyos áldozatot kellene hoznunk, annak ellenértékét pedig egyáltalában nem találnánk meg. Az erdőkről mondottakat összegezve, végeredményben azt lehet mondani, hogy amennyire bizonyos feltételek mellett gyarapítják is az eső mennyiségét, másik oldalon csökkentik is. Tehát azok az állítások, amik ettől eltérőket mondanak és igyekeznek a közönségbe beleszuggerálni, csupán a levegőbe vannak alapozva. Itten még azt is meg kell mondanom, hogy egyes jóhiszeműeket, de a jelenségeket bővebben nem vizsgálókat mi vezethette félre? Azok bizonyára olvastak, vagy hallottak az erdőkben végzett csapadékmegfigyelésekről, amiknek eredménye szerint eredi tisztásokon 5—10%-kai nagyobb magasságú csapadékokat mértek, mint a szabadban elhelyezett csapadékmérő állomásokon. Ez valóban döntő bizonyítéknak látszik. De csak éppen látszik. Dr. Aujeszky Lászlónak, kiváló meteorológusunknak a „Védekezés az időjárási károk ellen“ címen megjelent és a Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara által díjazott kitűnő művében erre vonatkozólag a következőket írja : „Ennek a rejtélynek a kulcsa ugyanaz, amellyel a csapadékmérés technikájának egy másik, a nagyközönség részére meglepő jelensége is magyarázható. Ha egymás mellett két egyforma csapadékmérőt állítunk fel, de az egyiket 1 méter, a másikat 2 méter
