Kenessey Béla: A csonkamagyarországi ármentesítő és lecsapoló társulatok munkálatai és azok közgazdasági jelentősége (MMÉE Vízépítési Szakosztálya Budapest, 1931)
Befejező. Írta Kenessey Béla ny. miniszteri tanácsos
Ill zsás szerkezetét elrontja, a talajt vizet át nem eresztövé, átázott állapotban folyóssá teszi . . .“ A magyar Mérnök- és Építész-Egylet vízépítési szakosztályában megindult előadássorozatban dr. Ballenegger Róbert is tartott előadást. Előadásának címe „A belvízlevezetés, lecsapolás és az élszikesedés talajtani vonatkozásai“ volt. Ebben a legmodernebb talaj kutatások alapján szószerint a következőket adta elő : „Az Alföldön azonban nagyobb kiterjedésben találhatunk olyan talajokat, amelyek képződése nem egyeztethető össze a mai klimatikus viszonyokkal. Ilyenek a magasabb löszhátakat borító gesztenyebarna talajok, amelyek a száraz mezőség uralkodó típusát szolgáltatják, továbbá a szikes talajok, amelyek magas sótartalma a mai éghajlat alatt nem jöhetett létre.“ ,,E talajok képződési idejét a múltba kell helyeznünk. Ezek maradványai a jégkorszakot követő száraz és meleg időszaknak. Igen sok bizonyítékunk van arra, hogy hazánk klímája az utolsó jegesedés óta többszörös változáson ment keresztül. A löszképződést közvetlenül követő időszak alatt a klíma félsivatagi jellegű volt. Ebben az időszakban világosszínű félsivatagi talajok képződtek, a mállásnál keletkezett nátriumsók a talaj profiljában megmaradtak, de nem jutottak le a mélyen fekvő talajvíz szintjéig. Ez az idő a só felhalmozódásának ideje volt.“ „A klíma félsivatagi jellege megváltozott, a csapadék mennyisége növekedett. Egy olyan átmeneti időszak következett be, amilyen ma az orosz steppéken uralkodik. Ez az éghajlat a löszhátakon már humuszosabb talajokat hozott létre. Ennek az időszaknak tanujelei a löszhátakat borító gesztenyebarna talajaink. A mélyebben fekvő helyeken a talajvíz szintjének emelkedése ez időszakban a felszínre hozta az előbbi időszakban keletkezett sókat. Ez az időszak a sók felemelkedésének ideje volt. A felszínre emelkedett sók hatására az Alföld mélyebben fekvő térszínén sósszikes talajok (szoloncsák) jöttek létre.“ „Ezt a második időszakot felváltotta a nedves jelenkor, melyben az előbbi periódus sós-szikes talajai alakjukat változtatták, szerkezettel bíró szikekké (szolo- nec és szolodtípus) alakultak át. Ez az időszak már nem növeli az elszikesedett területek nagyságát, amely már a második periódusban elérhette teljes kiterjedését. Ebben az időszakban a szik csupán alakját változtatta.“ „A szikes talajok tehát egy elmúlt időszak öröksége gyanánt maradtuk ránk. Teljesen alaptalan ennélfogva az a feltevés, hogy a belvizek levezetése az Alföld elszike- sedésére vezethetne. Ez a felfogás talán arra vezethető vissza, hogy a belvízrendezés előtt a vizek a szikeket sok helyütt eltakarták a megfigyelő szeme elől. A mocsárban a szikes talaj nem tűnt fel, sőt ahol sekélyebb víz borította, még hasznát is lehetett venni a sziki mocsári növényzetnek. A vizimérnök persze nemcsak a jó mocsári földekről vezette le a vizet, hanem a szikesekről is és ezzel láthatóvá vált a szik és felmerült hasznosításának és megjavításának problámája is. A javításnak azonban első feltétele az, hogy a szikhez hozzá lehessen férni. A vizimérnök munkája pedig éppen ezt tette lehetővé.“ „A mi éghajlatunk alatt egyébként már a felszíni vizek levezetése elegendő arra, hogy a szik megjavulása mintegy automatikusan meginduljon. Különösen áll ez a Dunavölgyének szerkezetnélküli, erősen sós, de meszes szikeseire. E talajok magukon hordják megjavitásuk feltételeit. A lecsapolás lehetővé teszi a sók kilu- gozódását, a sótartalmában csökkent talajon egyes növények már megélnek, a növények földalatti részeinek életműködése által létrehozott szénsav egyrészt enyhíti az erős lúgos reakciót, másrészt a szénsavas mészre gyakorolt oldóhatásánál
