Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)

X. A XVIII. század vízimunkálatai Magyarországon

Nem valósulhattak meg ezek a tervek, mert hiányoztak a munkálatok gazdasági előfeltételei. Nyugaton a fejlett gazdasági élet kényszerítette ki az e korban már megindult és igen eredményesnek bizonyult csatornaépítéseket, nálunk legfeljebb a gazdasági élet fejlesztésének vágya tükröződött e tervekben, és az a szándék, hogy a török kor pusztításai nyomán elvadult állapotokat megszüntessék, visszaállítsák a korábbi fejlett gazdasági viszonyokat, aminek emléke akkor talán még nem veszett egészen ki a köztudatból. A vízivilág méretei azonban olyan hatalmasak voltak, hogy az ország gazdasági ereje elégtelen volt a »szükséges« nagyobb méretű munkálatok végrehajtására. Valójában azonban jó ideig nem is igen volt szükség az ilyen vízrendezésre; a legfőbb termelési ág az egész század folyamán a ridegállattartás maradt, s éppen elég feladatot jelentett az árterületeken kívül eső, szárazon maradt területek benépesítése és visszahódítása is a mezőgazdaság számára. Csak a magasabb színvonalon álló peremvidékek gazdasági ereje volt képes megbirkózni a kisebb helyi jelentőségű vízrendezések feladataival. Ettől eltekintve csak az ország területéről leszakított s közvetlenül Bécs alá rendelt határőrvidék, majd a Temesi bánság területén folytak jelentősebb munkák: külső kezdeményezésre, külső erővel — és idegen célok érdekében.

De nemcsak a nagyobb vízimunkálatok anyagi (gazdasági), haném szellemi műszaki előfeltételei is hiányoztak. Még a monarchia műszaki felkészültsége sem volt kielégítő, nemhogy a tönkrement Magyarország tudott volna megfelelő tervező és kivitelező mérnöki kart kiállítani. A Bánság katonai parancsnoka Mercy Claudius Florimund tábornok, aki 1718-tól kezdve nagyobb szabású lecsapolási munkálatokat kezdett Bécs utasítására, a déli határőrvidék lakhatóvá tétele (a gyarmatosító telepítések) érdekében, a csatornák építésénél maga készíttetett s a munkálatok folyamán, nagyrészt »á la vue« módszerrel felvett térképekre volt kénytelen támaszkodni.140 Érthető, hogy a tökéletlenül sikerült munkálatok kijavításához utóbb a holland Fremaut Miksát kellett segítségül hívni (1758). Megbízható és pontos térképeket a területről csak a XIX. sz. elejére készített a magyar kamara temesi térképészeti testületé. Ezen a helyzeten csak Mikoviny Sámuel fellépése, a század derekától a gyakorlatban kinevelődött föld- és vízmérő mérnökök megjelenése és méginkább a korszerű mérnökképzés megszervezése (Institutum Geometricum 1782) tudott változtatni.

6*

83