Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)

IX. Magyarország gazdasági és népességi viszonyai a XVIII. század elején

igyekezték az osztrák hatalmi érdekeket — Bécs központtá tételét — szolgáló mederbe terelni.

A gazdaságföldrajzi övezeteknek gazdasági színvonalát, különbségeit jól szemléltetik a népesedési viszonyok adatai: A négyzetkilométerenkénti 20—30 főnyi népsűrűséget meghaladó észak- nyugati területekről délkelet felé haladva, végül is annak egy- tizedére, egyes megyékben 2—3, sőt pl. Bács-Bodrog megyében 1,5 fő alá csökkent a km2-enkénti népesség száma. Elgondolkoztató, hogy azok a népszámlálási adatok, melyek rendelkezésünkre állanak, nem a török hódítást közvetlenül követő idők, hanem már a telepítések időszakának adatai (1720).

A legsűrűbb népesség az ország északi és nyugati végein marad; Nyitra megye lakossága 125 000, Pozsonyé 88 000, Soproné 85 000, Vasé 118 000 fő volt. Innét keletre azonban már fokozatosan csökken, az átmeneti sávon, pl. Győr és Komárom megyében még 30—30 000 fő, Esztergomban 15 000, Nógrádban 14 000 fő lakott. Viszonylag sűrűn lakott volt még a jászok területe is 12 800 fővel, de a Hajdúság egész lakossága mindössze 4700 (532 család), alig a fele a Bocskai által száz évvel korábban letelepített lakosságnak. (Ebben már nem a török, hanem az osztrák hadak vérengzései voltak bűnösek.) A Nagykúnságban 3500 ember élt hat községben, a Kiskúnságban pedig ugyancsak hat község volt 4000 főnyi lakossággal. Ettől délre még ritkább volt a népesség: Aradban 5000, Csanádban 2500, Csongrádban 8700, Bács- Bodrog megyében 12 000 fő lakott. (Az 1494—95. évi összeírás itt 557 helységet mutatott ki.) A temesi határőrvidéken pedig három megye területén 30 000 fő lakott, a városok lakosságával együtt, beleszámítva természetesen az itt létesült 230 új telepes községet is.13*4

Az egész ország gazdasági helyzetét, a törökdúlás következményeit általában hasonlóképpen lehetne szemléltetni a népességcsökkenés adataival, de ezek a kérdések megnyugtató módon még nem tisztázottak.

Azonban a rendkívül ingadozó és bizonytalan becslések ellenére is kétségtelenül megállapíthatjuk (+ 5—10%-os hibaforrással), hogy a török hódoltság és a «-felszabadító-«, illetve függetlenségi harcok alatt az ország népessége mintegy a felére, optimális számítások szerint is kb. 62%-ra csökkent a XV. század végi viszonyokhoz képest, ugyanakkor amikor Európa össznépes- sége másfélszeresére, helyenként kétszeresére emelkedett. (Pl. Anglia népessége, melynek lakossága a XV. század végén 3,3—4 millió volt, kb. 6 millióra nőtt.)

77