Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
VIII. Vízimunkálatok Magyarországon a török korban
A peremvidékek gazdasági életében ugyancsak igen kevés nyoma mutatható ki valamiféle fejlődésnek. Egyetlen mozzanat, ami a fejlődés illúzióját keltheti, a népesség növekedése, a menekültek beözönlése, ami ezeket a vidékeket a földművelés zárt területévé tette. E fejlődés mögött azonban nem áll más, mint az alföldi pusztulásra ítélt termelőerők, illetve e termelőerők maradványainak átmentése. De még ez is nagyrészt felőrlődött a török elleni végvári harcokban, és méginkább akkor, amikor az idegen zsoldos hadak jöttek, »felszabadításunkra-« akik e sokat szenvedett országban nem láttak mást, mint felvonulási terepet és hadtápterületet. VIII. Vízimunkálatok Magyarországon a török korban (XVI—XVII. század) Az előzőkben vázolt gazdasági és gazdaságföldrajzi viszonyok tükröződnek a vízimunkálatok »fejlődésében« is. A halászat, a hajózás és a vízierőhasznosítás helyzetét a török korban a megfelelő fejezetekben már ismertettem. A halászattal kapcsolatban csak arra kell itt ismételten rámutatnom, hogy az Alföldön maradt töredék magyarság nemcsak az új maláriás mocsárklímához akklimatizálódott, hanem alkalmazkodott az új termelési viszonyokhoz is: a lápok, sárrétek szigetlakóinak fő foglalkozásává a halászat lett, kiegészülve a két másik ősi tevékenységgel, a vadászattal és a gyűjtögetéssel. A tógazdálkodás fellendülésének Erdélyben lehetünk tanúi, a folyami, tavi halászat jelentőségének növekedését pedig a vízivilág határait jelentő peremvidéken láthatjuk. Komárom itt ugyanolyan nagy halászvárossá fejlődik, mint amilyen a középkorban Szeged volt. A vízrajzi viszonyok változásáról tanúskodik az is, hogy ebből az időből egyre több adatunk van olyan malmokról, melyek csak időszakosan üzemelhetők vagy amelyeket lecsapolt területek tárolt vizével üzemeltek. Ugyanebben az időben kezdődnek a panaszok a malomgátak elmocsarasító hatása ellen. A hódoltsági területek alig • számottevő vízhasznosítási vívmánya a rizstermelés meghonosítása, a rizs termelése érdekében létesített öntöző berendezések, valamint a rizshántoló malmok építése. Ugyancsak a törökök kezdeményezték a hő- és gyógyforrások nagyobb arányú hasznosítását is. Ennek ugyan már a rómaiak korában kimutatható nyomai vannak, sőt a középkorban sem szűnt meg teljesen a gyógyvizek használata. 73
