Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
Bevezetés: a tanulmány tárgya, célja, szempontjai és forrásai
vízgazdálkodás lépnek a tervszerű gazdasági tevékenység központi jelentőségű tényezőinek sorába. A magyar vízimunkálatok története ebből a szempontból is úttörő eredményeket mutathat fel. Történelmünkben először Széchenyi István volt az, aki a kor vízépítési feladatait, vízügyi programját az ország gazdasági fejlődésével kapcsolatban, annak szempontjai szerint fogalmazta meg. Ez az átfogó szemlélet tette képessé arra, hogy kiváló magyar mémök-»tanácsadói« — Vedres, Beszédes és Vásárhelyi — útmutatása alapján a vízgazdálkodás egyes feladatait is egységesen, szükségszerű összefüggésükben lássa: a vízgazdálkodás egymástól elválaszthatatlan alappillérének tekintve a folyószabályozást, ármentesítést, belvízrendezést, erdősítést és az öntözést. Vízügyi programjának jelentőségét azonban csak majdnem száz év múlva, a XX. század 30-as éveiben értette meg igazán az utókor. A gazdasági élet, a vízépítési technika és a vízépítéssel kapcsolatos tudományok fejlődése ekkorra érlelte meg a tervszerű és egységes vízgazdálkodás előfeltételeit. Ekkorra adta a technika fejlődése az ember kezébe azokat az eszközöket, amelyekkel a természet vízháztartása ingadozásainak semlegesítése, mintegy tüneti kezelése helyett, sokkal mélyebben és hatásosabban tud beavatkozni annak alakításába, hogy gazdasági céljai érdekében minél jobban hasznosíthassa azt. A vízépítés elszigetelt 'ágainak egységes vízgazdálkodássá alakulását elősegítő gazdasági tényezők közül legjelentősebb az ipar fejlődése volt. Az ipar vízigényének és az ipari vízhasználatok szennyező hatásának fokozódásával ugyanis egyre nehezebbé vált a különféle vízszükségletek kielégítése, s az ellentétes s egymást veszélyeztető érdekek hívták fel a figyelmet a vízkészlet értékére, korlátozottságára s a vele való gazdálkodás szükségességére. A fentiek alapján tehát megállapíthatjuk, hogy a vízgazdálkodásnak két oldala van: egyrészt a természet vízháztartásának lehetőség szerinti szabályozása a hidrológia törvényeinek ismerete alapján — a nemzetgazdaság igényeinek kielégítése érdekében; másrészt a nemzetgazdaság különböző ágai sokszor egymással érdekellentétben álló igényeinek összehangolása — azok minél tökéletesebb, de az egész nemzetgazdaság fejlődése érdekeinek alárendelt kielégítése érdekében — a gazdasági élet általános fejlődéstörvényeinek ismerete alapján. Az elérhető eredmények természetesen mindkét szempontból a rendelkezésre álló technikai eszközök színvonalától is függenek. 6
