Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
VI. Árvédelmi munkálatok, folyószabályozások, lecsapolások, öntözések és egyéb vízimunkálatok a középkorban (896–1526)
a malomtulajdonosok kihasználva kiváltságos helyzetüket, mintegy kartellbe tömörültek és elhatározták, hogy az eddigi 1/16-od helyett tizedet szednek. (Vas megyében.) VI. Árvédelmi munkálatok, folyószabályozások, lecsapolások, öntözések és egyéb vízimunkálatok a középkorban (896—1526) A magyar vízimunkálatok történetének irodalmában mindez- ideig általánosan elterjedt felfogás, hogy a középkorban végzett vízimunkálatok »még nem a vizek elleni védekezés mozzanatai, hanem inkább a vízhasználattal voltak kapcsolatban«. A gondosabb kutatás azonban arról győz meg, hogy, mint minden magasabb színvonalú mezőgazdasági kultúra velejárója, a vízrendezés már a középkorban is szerepet játszott Magyarország gazdasági életében. Már a különböző kutatók által eddig összegyűjtött töredékes adatok, melyek végül is egész tekintélyes dokumentumanyaggá váltak, erre engednek következtetni.110 Természetesen itt egy lényegesen lassúbb folyamatról van szó, mint amilyen rohamos fejlődést az egyes vízhasznosítások terén tapasztalhattunk. Ez a fejlődés szoros kapcsolatban van a mezőgazdaság fejlődésével, a földművelő telepek kialakulásával. Amíg és ahol az állattenyésztés uralkodott, ármentesítésre nem volt szükség, hiszen a tavaszi áradások a rétek és legelők természetes öntözését jelentették. Legfeljebb a téli szállások védelmére volt szükség itt-ott árvédelmi töltések, földvárak építésére. Kezdetben a mezőgazdaság számára is bő tér nyílott a ligeterdő övezetben, az erdők közti területeken, s így általában a földművelés érdekében sem volt szükség, sem árvédelmi, sem vízhasznosítási munkákra. Az első ilyen munkálatok — és ezt az írott adatok is tanúsítják — ott kezdődhettek meg, ahol a feltöltődés jelentősebb méretű változásokat (mederváltozásokat, árvízszint- emelkedést) okozott a terület vízrajzi viszonyaiban. Ilyen terület volt például a rendkívül termékeny és sűrűn lakott Csallóköz, ahol kétségtelenül a vízviszonyok változása tette szükségessé a korábban . védettnek tartott állandó mezőgazdasági települések mesterséges védelmét. A Csallóközről és a Kisalföld környező szakaszairól szólnak a legrégibb vízszabályozásokról tanúskodó adataink. Így például IV. Béla, felesége Mária királyné magyaróvári uradalmának megvédése céljából »Pozsonytól Gönyű felé egyenes irányban új Dunát ásatott, hogy a magas árvizeket Mosontól távol ( 64
