Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
I. Magyarország természeti adottságai – gazdaságföldrajzi és vízrajzi viszonyai és azok történeti változásai
sági élet az ő hódító hadjárataik folyamán is tovább hanyatlott, azonban a meghódított terület provinciává szervezésével párhuzamosan hamarosan gyors fejlődésnek indult, amit nagymértékben elősegítettek a telepítésekkel kapcsolatos mocsárlecsapolási, ármentesítési és mederrendezési munkálatok, főleg a III. és IV. században. Ezek az első ismert vízi munkálatok a magyar medencében. Írásbeli és régészeti emlékek alapján különösen a pan- nóniai származású Probus császár, a szőlő meghonosítójának III. századi mocsárkiszárítási munkái és Galerius császár lecsapolási munkái ismeretesek. Galerius ásatta ki a Balaton vízszintjét szabályozó s a környező mocsarakat lecsapoló Sió-csatornát. Töltéseinek és vízlevezető zsilipjeinek maradványai máig is fennmaradtak.45 ‘Fejlett kertgazdálkodásuk érdekében, valamint a vízerő hasznosítása céljából feltételezhetően öntöző- és malomcsatornákat is építettek, pl. a Szombathely és Sárvár közti Gyöngyöspatak ilyen magas vezetésű öntözőcsatorna. »Medrének némely helyen féltárt szelvényéből kivehetően agyagbéléssel készült, mindenütt földháton vezetve, nyilvánvalóan öntözés céljából; alkalmas helyeken a vízierőt malmok használták ki.«46 Az eddig sajnos még csak töredékesen ismert, de már ennek alapján is jelentősnek mondható római kori vízépítési tevékenység alkotásai sorában nem maradhat említés nélkül Trajánus i. sz. 99-ben épült híres aldunai Dunahídja és hadi útja sem, mely mint vontató-út a dunai hajózást is szolgálta,47 és feltétlenül említésre méltók a városok vízellátását biztosító vízvezetékek, akvaduktok. (A legismertebb közülük a Római fürdő-Aquincum-Óbudai akvadukt, melynek pillér-maradványai napjainkig fennmaradtak.) A római vízi építkezések méreteire, jelentőségére, színvonalára a töredékes adatok mellett Pannónia mezőgazdasági kultúrájának színvonalából is következtethetünk. Pannónia a római birodalom mező- gazdaságának egyik jelentős központja, a birodalom egyik éléstára lett, s a vízépítés a római mezőgazdasági kultúrának mindenütt fontos tényezője volt. Néhány adat ennek a kultúrának a jellemzésére: a földművelés termékei közül a legfőbb exportcikk az árpa volt, a Szerémség, Sopron vidéke és a Balatonmellék borai rövid idő alatt jó hírt szereztek, a kertészetben a gyógynövények termesztése volt nevezetes, a gyümölcstermesztésben pedig alma, körte, szilva, cseresznye, őszibarack meghonosítását tulajdonítják a rómaiaknak. Pannónia erdeiből a tölgyfát szállították Itáliába s feltételezhető, hogy a már korábban fejlett állattenyésztés a római korban is virágzott, mint ahogy a római kori vadászat és főleg a halászat méreteiről számos adat tanúskodik.48 26
