Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
I. Magyarország természeti adottságai – gazdaságföldrajzi és vízrajzi viszonyai és azok történeti változásai
Ezért e külsőségekre szorítkozó hármas — vagy helyesebben,, mivel a harmadik alakulat csak az első kettő keveredése — kettős »beosztás« helyett a valóságot sokkal jobban megközelíti a Fodor Ferenc-féle osztályozás,41 mely az Alföldön négy uralkodó növényformációt különböztet meg: 1. a száraz füves pusztát, 2. a szárazerdőt, 3. a lápi erdőt és 4. a nedves réteket. (Ez ellen kifogást legfeljebb csak az Alföld felismert erdőtájjellege szempontjából tehetünk, ami azt követeli meg, hogy sorrendben az uralkodó ősi növényformációt, az erdőt tegyük előbbre.) Ezeken belül aztán az előbbiekben említett tényezők váltakozása e növényformációk fajainak gazdag változatait alakította ki. Az Alföld altalajának legnagyobb része — a Dunántúllal együtt — üledékes talaj, fenéktalaj, geológiai nyelven régebbi alluvium, melyeken többnyire mezőségi feketeföld (helyesebben barnaföld) alakult ki. Kitűnő termőtalajok, de az Alföldön inkább csak a lazább, homokos fajtáit szeretik az erdők, a többi részének jellemző növényzete a ligeterdő és a füves puszta. A földművelés és az állattenyésztés hatására — a csapadéktérkép említett határvonalát követve — innen tűnt el leghamarabb az erdő, ' és szorult le a medence középső részének süllyedésével alacsonyabbra került ártérszínt öntéstalajának (újabb alluviurnának) »heves növényin ö vesztő« termőföldjére, a lápi (lapályi) vagy ártéri erdőszintre.42 Ennek megfelelően alakult ki a felső szinten a peremvidék és a Dunántúl csapadékosabb területein, főleg a löszön, a jellegzetes magyar tarkaerdő, a nyírségi homokon a nyír és a nyár, a Duna—Tisza közén pedig a kőris és a tölgyerdő. (Az alföldi lösztakarónak, melyet eredetileg alacsony steppeerdő, ligeterdő és fűtakaró borított, ma már csak maradványai vannak.) Az ártéri erdőszinten északon főleg a nyír, középen a Tisza alsó folyásánál és az Aldunánál a fűz, délnyugaton a Dráva vidékén a tölgy uralkodott, váltakozva a nedves rétekkel és a feltöltődés, eliszapolódás hatására kialakult mélyedésekben, vízállásokban tenyésző nád- és sásrengetegekkel. Növényföldrajzi s általában természeti földrajzi adottságaink gazdasági kihatásai13 a történelemben szinte egészen az őskorig felismerhetők. Az ősfoglalkozások közül az Uralkodó a vadászat és főleg a halászat volt, a gyűjtögetés ezek mellett erősen háttérbe szorult. Ugyanis a viszonylag gazdag és differenciált növényformációi ellenére is a magyar medence, zárt erdőgyűrűje, illetve a mediterrán vidéktől való elszigeteltsége miatt, emberi táplálékot nyújtó növényekben meglehetősen szegény volt, inkább 24