Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
I. Magyarország természeti adottságai – gazdaságföldrajzi és vízrajzi viszonyai és azok történeti változásai
A Tisza-völgy, de általában az egész Alföld középkori vízrajzában rendkívül feltűnő e területek ma már ismeretlen nevű vagy erekké apadt, de akkor jelentősnek mondott vízfolyásokban, mellékágakban, állóvizekben való gazdagsága. Okleveleink — melyeket vízrajzi szempontból Ortvay Tivadar tárt fel — számos a XI—XIII. században ismert, s azóta eltűnt folyóról adnak hírt. Ilyenek voltak például Csongrád megyében a Durha és Hueno, Jász-Nagykún-Szolnokban a Cundura, Pest-Pilis-Soltban a Finzeg folyó stb. A Mosztonga a XV. században még Bács várát a Dunával összekötő víziút volt.20 Haán Lajos: Békésvármegye hajdana c. művében30 a Körösök elágazásainak, ereinek egész sorát ismerteti. Ugyanilyen képet rajzol Gallacz János is a környék vízrajzáról.31 Különösen figyelemre méltó az a megállapítása, hogy a Körösök és a Berettyó környékén levő kisebb folyók, mint pl. a Hajdú, Ösvény, Veker, Kórógy a XV. századtól kezdve zsugorodtak erekké. Az erek, vízfolyások megszűnése, elapadása — ellentétben az állóvizek, mocsarak lecsapolásával — aligha tudható be a vízépítési munkálatoknak, a mezőgazdasági területek kiterjesztésének. Ez — tekintettel arra, hogy körülbelül ugyanebben az időben (a török hódoltság kezdetén) egy másik folyamatnak:, a mélyenfekvő folyóvölgyek, laposok elmocsaraso- dásának, sárrétek, bozótok kialakulásának is tanúi lehetünk ■— inkább az erdőirtás hatásának és a korábban erdős, vagy, parktáj jellegű területek ennek következtében meginduló kiszáradásának tulajdonítható A talaj vízháztartásában szabályozó szerepet betöltő, a csapadékot visszatartó erdők kiirtása, a lefolyási tényező növekedése szükségszerűen vezet a magasabban fekvő, mezőséggé alakuló területek aszályossá válására és az alatta levő korábbi árterületek elmocsarasodására.32 Állóvizek33 A történelmi adatok az Alföld állóvizekben való rendkívüli gazdagságát is tanúsítják. Ezek azonban nem voltak állandó teknőjű, geológiai jellegű tavak, hanem csupán a sekély horpadásokat kitöltő vizek, legtöbbször megrekedt vízfolyások, melyek partjai a szél és csapadék járásától, a feltöltődéstől függően állandóan változtak. Vagyis földrajzi terminológiával csak »fertők« voltak — terjedelmükre való tekintet nélkül. Többnyire így is nevezték őket. Még a Balaton szó is eredetileg ezt jelentette. A 2’ 19
