Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)
XVIII. Az öntözés iránti érdeklődés felébredése az 1863-as és az utána következő aszályos esztendők hatására. (Az öntözés természeti szükségessége)
szőr nyilvánvalóvá, hogy az ármentesítés, ha a vizet nem tudjuk a szükségnek megfelelően, ti. aszály idején a mentesített területre vezetni, kárt is okozhat. Másutt, ahol az ármentesítés nem sziket, hanem korábban hasznosítatlan kitűnően termő réti agyagot, különböző televényes öntéstalajokat tett védetté és művelhetővé, a szűzfpldek feltörése bőségesen kárpótolta a gazdákat az elvesztett rétek és legelők hozamáért. Ezek nem érezték annyira az ármentesítés félmunkájának következményeit, az aszály okozta károkat; a szántóföldek és a rétek-legelők arányának eltolódása: az állat- állomány csökkenése, s a kellően nem trágyázott szántóföldeket kiélő szemtermelés azonban hamarosan itt is fokozta az aszálykárok veszélyét. Az időjárás szélsőségeinek való kiszolgáltatottság növekedése pedig újra és újra visszavetette mezőgazdaságunk fejlődését.2®1 A tiszántúli öntözőcsatorna tervei Az ármentesítési munkálatok során gyűjtött adatok birtokában s a terület alapos ismeretében Herrichnek még 1863—64 telén tényleg sikerült kijelölni a Tisza—Körös-csatorna nagyjából megfelelő vonalát.2®2 Az 1864. febr. 6-án beadott tervek ügyének továbbvitele azonban — mint Herrich elbeszéléséből tudjuk — bár »a nép éhezett keservesen, a vidék várva várt, küldöttséget küldöttségre menesztett-« — ti. az ínséget enyhítő közmunka megkezdése érdekében — mivel »július 1-én (1864) az ínséget betiltották« (!?) — már kevésbé volt sürgős a Helytartótanácsnak. Csak hét hónap múlva, 1864. szept. 25-én készült el végre a bírálati jelentésével, amely minél nagyobb Tisza menti területek öntözése végett egy felsőbb vízkivételi hely keresését és más lehetséges vonalak kijelölését javasolta. Ezért Herrich újabb tervváltozatokat készített 1865-ben, melyeket James Abernethy-nek, a Cavour-csatorna neves angol építőjének adtak ki bírálatra. Abernethy helyesnek találta a terveket és némi módosítás után (ti. a jobb vízellátás érdekében már a kiépítés első szakaszában duzzasztást javasolt) a csatorna megépítésére azonnal ajánlatot is tett a kormánynak egy angol tőkéscsoport nevében. Ismételten előterjesztett ajánlata az egyik első megnyilvánulása a külföldi tőke érdeklődésének a magyarországi vízhasznosítási lehetőségek iránt. A kormány azonban nem tartotta szükségesnek, hogy a csatorna a Tiszántúl rebellis népének javára megépüljön. 169
