Károlyi Zsigmond: A vízhasznosítás, vízépítés és vízgazdálkodás története Magyarországon (Tankönyvkiadó, Budapest, 1960)

X. A XVIII. század vízimunkálatai Magyarországon

Institutum Geometrico-Hydrotechnicum, vagyis Földmérő és Víz- építőmérnök-képző Intézet) megszervezése egy már meglévő oktatás korszerű szervezetének kialakítását s a mérnökképzés jelentőségének aláhúzását jelentette. Az intézet ugyanis jogot kapott arra, hogy mint a világon az első, egyetemi színvonalú, mérnökképző intézet, a tudományegyetemek doktori diplomájával egyenértékű s azzal külsőségeiben is megegyező mérnöki okleveleket adhasson ki (1785—1850.)

Az oklevelek súlyát az a királyi rendelet is biztosította, mely az állami mérnöki szolgálat ellátásának — tehát a kajparai, illetve építési igazgatósági mérnöki állások betöltésének — előfeltételéül, ennek az igen szigorú feltételekhez: háromévi elméleti oktatás-, két év gyakorlat- és szigorlathoz kötött oklevélnek megszerzését írta elő. Ennek tudható be, hogy az oklevelet számos idősebb s már több éves gyakorlatot folytató mérnök is megszerezte.170

Az Intézet — bár a vízépítésnek külön tanszéke nem volt és a vízépítési anyagot is a Gyakorlati Mértan tanszéke adta elő — (ebbe a fogalomkörbe akkor még beletartozott a földmérés, vízmérés, vízépítés és szárazépítészet) elsősorban vízimérnökök képzésével töltött be felbecsülhetetlen szerepet műszaki életünk fejlesztésében. Mindazok a nagy magyar vízimérnökök, akiknek a

XIX. század vízépítési munkálatainak elvi (vízépítési és vízgazdálkodási program) és gyakorlati (vízrajzi felvételek) előkészítését, terveit — és a tervek gyakorlati végrehajtását köszönhetjük, valamennyien a Mérnöki Intézetből kerültek ki. (Vedres István, Beszédes József, Huszár Mátyás, Lányi Sámuel, Vásárhelyi Pál, Keczkés Károly stb.) A Mérnöki Intézet megszervezésének oka és célja elsősorban valóban a vízimérnökök képzése volt, amint az az alapító királyi rendelet szövegéből is kiderül: »Általában mivel igen nagy szükség van a földmérő, vízépítő és a mechanikai tudományokra, különösen Magyarországon és csatolt tartományaiban, ahol ugyanis az előbbi századok háborúi és viszontagságai miatt a területi viszonyok rendezetlenek, s egész vidékek víz alatt és mocsarakban fekszenek, ahol a malomgátak legtöbb helyen igen rosszul vannak szerkesztve, ahol a közutak szinte mindenütt el vannak hanyagolva: nyilvánvaló ezen tudományok különös művelésének szükségessége...«

A Mérnöki Intézet teljesítette feladatát, s amikor a gazdasági fejlődés ezt időszerűvé tette, a kiváló felkészültségű vízimérnökök egész serege állt az ország rendelkezésére, hógy a közben ugyancsak kialakult hivatalokba tömörülve, a ^ö-noki. kar