Károlyi Zsigmond (szerk.): A szegedi árvíz 1879. (Vízügyi Történeti Füzetek 1. Budapest, 1969)

Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke előszava

Előszó A magyar vízgazdálkodás gazdag történelmi hagyományokban. Mai fej'Ődésének serkentője, jelentős eredményeinek fontos forrása az elődök által felhalmozott gazdag ismeretanyag megőrzése és következetes továbbfejlesztése. Vízügyi szervezetünk sajátos vonása a hagyományok ápolása és ugyanakkor a haladás ügye, — az új, előremutató, a társadalmi-gazdasági haladást szolgáló törekvések — iránti fogékonyság, a kezdeményező erő felkarolása és alkotó tettekre mozgósítása. Ez a kettős, de egységes szemlélet a forrása a most meginduló „Vízügyi Történeti Füzetek" kiadványsorozatnak is. A történelem az élet tanító mestere — állítja egy régi közmondás —. Különösen a technikára illik ez a megállapítás, amely korábban alapjában tapasztalati jellegű tudomány volt. Jóllehet az elméleti megfontolásokra és kísérletekre alapított tudományos kutatás a tapasztalati jellegű ismeretekkel együtt jelenti a műszaki alkotások fejlődésének alapját és fő módszerét, a műszaki alkotások története nem veszítette el jelentőségét sem a jövő műszaki haladásának ösztönzése, sem a korszerű történelemkutatás szempontjából. A technikatörténeti kutatás világszerte tapasztalható fellendülésének mozgató rugója egyfelől napjaink tudományos-műszaki forradalma, mely az elődök munkájára épül. A múltbeli eredmények ugyanis sokszor századok távlatából felmerülve adhatnak újabb ösztönzést a ma és a jövő feladatainak megoldásához. Másfelől a műszaki történelem kutatásának felélénkülése abból is ered, hogy a termelőerők elsődleges szerepének felismerése a társadalmi haladásban nyilvánvalóvá tette: az emberiség történelmének tanulmányozása nem lehet teljes, ha nem terjed ki a termelési viszonyok, a társadalmi, kulturális, politikai, ideológiai felépítmény elemzése mellett a technika történelemformáló szerepének vizsgálatára is. Különösen így van ez a vízgazdálkodás terén, melynek már az ősi kultúrák virágzó korszakaiban fontos szerepe volt, de jelentősége a modern társadalom életében, a társadalom jólétének, kulturális, szociális színvonalának alakulásában tovább fokozódott. Méginkább így van ez Magyarországon, ahol az emberek életkörülményei, a gazdasági, társadalmi haladás feltételei olyan nagymértékben összefüggenek a természeti környezettel, a vízviszonyokkal. Hiszen a 18. és 19. századi, „második honfoglalásnak" nevezett vízimunkálatok nélkül el sem indulhattunk volna a korszerű gazdasági és kulturális fejlődés útján. Ám a vízgazdálkodásnak nemcsak a múltban volt nagy szerepe országunk gazdasági fejlődésének megalapozásában.