Károlyi Zsigmond (szerk.): A szegedi árvíz 1879. (Vízügyi Történeti Füzetek 1. Budapest, 1969)

Dr. Lászlóffy Woldemár: Az árvíz hidrológiai szempontból

Szeged fölött ömlik a Tiszába és ha árhullámainak tetőzése időben nem is szokott egybeesni a befogadóéval, a Maros vize 10—15%-al növeli a Tisza legnagyobb hozamát. Nem a Maros-torkolat áthelyezésének elmaradását tekintjük itt döntőnek, mint ahogy a korabeli vitákban hangsúlyozták. Maga a földrajzi tény, egy bővizű mellékfolyó betorkolása az amúgyis kritikus ponton az, ami mi f S5 J i 1 1 • 1 0 ISO 700 300 400 m 4. ábra. A Tisza keresztszelvényei: a) közvetlenül a Maros-torkolat alatt és b) a szegedi várbástya és Újszeged között a nagy árvíz idején. (A város fölött egymástól 750 m-re fekvő töltések között szétterülő árvíz tükre 190 m-re szorult össze) Szeged helyzetét súlyosbította. (A Tisza csekély esése miatt a Maros duzzasztó hatásán keveset változtatott volna, ha torkolatát a tervezett 4 km-rel lejjebb helyezik.) 4. Az időjárás Nézzük ezek után az 1879. évi árvíz időjárási körülményeit, amennyire a rendelkezésre álló adatok alapján rekonstruálhatók. Meteorológiai állomáshálózatunk ezidő tájban még elég ritka volt. A magasabb fekvésű helyeken uralkodó időjárási viszonyokról nincs feljegyzésünk. Az évkönyvek nem tüntetik fel, hogy mikor hullott le a csapadék hó alakjában, és a hótakaró vastagságát sem mérték. Csupán 20—25 állomás nyomtatásban közölt alábbi adataira támaszkodhatunk: a csapadék havi összegei; az egyes hónapok legnagyobb napi csapadékainak mennyisége és napja; a hőmérséklet havi és ötnaponkénti középértékei és mindezen értékek sokévi átlaga.