Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)

1. A vízimunkálatok szerepe az újjáépítésben — és a korszerű vízgazdálkodás kialakulása

1. A vízimunkálatok szerepe az újjáépítésben — és a korszerű vízgazdálkodás kialakulása (A Közép-Tiszavidék vízügyi helyzete a felszabaduláskor és a vízimunkálatok a felszabadulás utáni években 1945—1948-ig) 1.1 Az 1944/1945. évi történelmi forduló a Közép-Tiszavidéken

1 6 A Közép-Tiszavidék népe a saját, legközvetlenebb tapasztalatai alapján ismerte, sőt érezte mit jelentett az ország számára a feudális nagybirtokrendszer átmentése a kapitalizmusba, és hogy a felszabadulás után a csődbe jutott kapitalista társadalmi rendtől elmaradott mezőgazdaságot és fejletlen ipart kapott örökül. De hasonlóképpen érezhette a terület lakossága, — mert maga is megszenvedte — e csőd végső következményének: a háborús összeomlásnak és pusztításnak a terheit és súlyát is. Az utolsó három évtized fejlődésének áttekintésekor elkerülhetetlen ezeknek a kiinduló adatoknak a számbavétele, mert valójában rajtuk mérhető le az azóta megtett út nagysága és az elért eredmények jelentősége. A Közép-Tiszavidék viszonyai a terület háromnegyedét felölelő és központját alkotó Szolnok-megye adataival jellemezhetők. Bár a megye az ország szívében fekszik és a történelem során nemegyszer a gazdag területek közé számított, a felszabadulás idején, és még utána is sokáig, a legelmaradottabbak egyikének tekinthető. Egyértelműen mutatják ezt a megye főbb statisztikai adatai:

1 Területe: 5571 km

2 — az ország egészének kereken 6 százaléka, de 1945-ben ezen a területen a lakosságnak alig 4,5 százaléka élt csak. Az amúgyis csekély népesség elvándorlását még napjainkra sem sikerült megállítani: az 1960. évi 462 000 fős népesség 1970-re — 449 000, 1974-re — 438 000 főre csökkent. Ez az ország lakosságának csupán 4,2 százaléka és a terület 78,8 fő/km

2-es népsűrűsége több mint 28 százalékkal alacsonyabb az országos átlagnál.* Mind ennek számos oka van, de a legfőbb a múlt súlyos tehertétele: az ipar és a mezőgazdaság máig érezhető elmaradottsága. — Megyénknek, központi fekvése ellenére, 1945-ig, sőt az I. ötéves terv kezdetéig, 1949-ig —• nem volt számottevő ipara. Négy jelentősebb ipari üzeme közül is három Szolnokon volt: a cukorgyár, a papírgyár és a járműjavító, — negyedik a martfűi cipőgyár.

2 — Mezőgazdaságát egyrészt a feudalizmustól örökölt elavult szerkezet: a nagy- és középbirtok túlsúlya (62 %), másrészt a hasonlóképpen egészségtelen, eltorzult termékstruktúra: az ármentesítéssel feltörésre alkalmassá tett területek egyoldalúvá vált szemtermelése jellemezte. A vidék korábban nemcsak országos jelentőségű, de a határokon túl is ismert állattartása — a legelők és rétek feltörésével párhuzamosan — rohamosan lehanyatlott.

3 * A Közép-Tiszavidék területe mintegy 7200 km-, de a megyén kívüli területek még ritkábban lakottak. (A legmostohább helyzetben mindig is a megyék peremrészei voltak.)