Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)

1. A vízimunkálatok szerepe az újjáépítésben — és a korszerű vízgazdálkodás kialakulása

4. ábra. A rombadölt Milléri Szivattyútelep 1945-ben (Egykorú rajz) Részben a légitámadások, részben a visszavonuló németek pusztító dühének esett áldozatul a tiszafüredi, a taskonyi, a szolnoki vasúti és közúti híd, valamint a tiszaugi Tisza-híd, a Hortobágy—Berettyó ágotai, pusztacsegi és malomzúgi hídja és a Körösön a szarvasi vasúti, az öcsödi és a kunszentmártoni közúti híd. A Hortobágy—Berettyó torkolati zsilipje és átjárója csak a főmérnök közbelépésére kerülte el a felrobbantást. Több társulat „elmenekített" irat- és tervtári anyaga teljesen elveszett és pótolhatatlan veszteség érte a szolnoki folyammérnöki hivatal vízügyi irattárát is: a terület legrégibb vízügyi térképtárának anyaga jelentős részben elpusztult. 1944/1945 fordulóján a társulatok megrongált védműveikkel és berendezéseikkel, felszerelésüktől kifosztva a legnagyobb aggodalommal néztek a szeszélyes vízjárású Tisza tavaszi árvizei elé: a vidék lakosságában még élt a pár év előtti rendkívüli ár- és belvizek megpróbáltatásainak emléke. A háború vihara nemcsak az évszázados munkával kialakított védelmi rendszert rongálta meg, hanem a sok kemény helytállásban összekovácsolódott vízügyi szervezetet is szétzilálta. A rendszeres szabályozások megkezdése óta — mint az egész Tisza völgyében általában — a Közép-Tiszavidéken is 1944—1945 telének és tavaszának árvízvédelmi helyzete volt a legsúlyosabb. Szerencsére a helyi erőfeszítések hamar támogatást kaptak az újjászerveződő központi igazgatástól is. Még alig szabadult fel a Tiszavölgy a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány — az ár- és belvízvédelem jelentőségé-