Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja III. rész, A vízgazdálkodás eredményei 1945-1975-ig. (Vízügyi Történeti Füzetek 10. Budapest, 1976)

1. A vízimunkálatok szerepe az újjáépítésben — és a korszerű vízgazdálkodás kialakulása

hídjait, valamint a kiskörei és tiszafüredi hidat több mint három hónapon keresztül, 1944. jún. 2.-a és szept. 19.-e között ismételten támadták s ez megbénította a fasiszta seregek utánpótlását még mielőtt a felszabadító seregek elérték volna a határt. A polgári forgalmat és a visszavonuló alakulatok útját ideiglenes eszközökkel, rossz átbocsátó képességű híd-provizóriumokkal lehetett csak biztosítani. Az ismétlődő, sőt rendszeres légitámadásoknak különösen Szolnokon volt sok polgári áldozata a pályaudvar, a járműjavító, a repülőtér és a Tiszahidak ismételt, összesen 16 alkalommal történt, bombázása során. Emiatt a város polgári kiürítését is el kellett rendelni. A Közép-Tiszavidék jó része (Karcag, Kunmadaras, Tiszaroff stb.) előbb felszabadult (okt. 9—14.), mint Debrecen és a Tiszántúl északi része (okt. 19—28.), Szolnok térsége viszont a várossal szembeni hídfőállás miatt, a Közép-Tisza egész vonalához hasonlóan, kemény és viszonylag hosszabb (16— 30 nap) küzdelmek színtere volt. A fasiszta seregek a várost csak nov. 4-én adták fel, amikor a dél felől támadó ék már Budapest határát is 15 km-re megközelítette. Területünk északi részén a szovjet csapatok nov. 10-én keltek át a Tiszán és az egész Közép-Tiszavidék december első napjaira szabadult fel. A légitámadások és a földi harcok okozta károkat tetézte, hogy a német csapatok a vidék kevés ipari üzemének a felszerelését is elszállították. A legnagyobb veszteséget azonban az állatállomány szenvedte, s ezen belül is az igásállomány, amelynek alig 1/4-e maradt meg. Szolnok, illetve az egész terület kiürítése két hullámban történt. Az első szakaszban csak a nem termelő polgári lakosságot telepítették ki Szolnokról 1. ábra. A földi harcok átlagos időtartama Magyarország területén járásonként