Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)

2. A Közép-Tisza szabályozása - 2.2. Ármentesítések, árvizek, árvízvédelem - 2.2.3. A töltések fejlesztése és az árvédelmi biztonság

Egyik legjellemzőbb példája ennek a problémának a 73—74-es (nagykörűi 1—II.) átvágásokkal lemetszett nagykörű—fegyverneki kanyarulatok ill. a fegyvernek—alsóréti öblözet helyzete. A töltéseknek az átvágások kialakulásáig nemcsak a régi meder két nagy kanyarulatának ívét kellett megkerülniük, hanem — a nem várt árvízszint-emelkedés miatt — 1889-ben a korábbi mogasparton is új 9000 fm-es töltésszakaszt kellett emelni. Mégpedig annak tudatában, hogy mindez előbb-utóbb teljesen feleslegessé, „alvó gáttá" válik (1925).* JOBBPART SZ0LH0K FÖLÖTT m r I t

, 400 v 1919, 193? - v 1895_ ^1855 1830 S JMS-1852 évi lenek J855 i/fám fejle

sztés 38,8 /77

; 55,2 m

7 1895 i/fàm fejlesztés 78J m

! J919-1932 utáni fejle

sztés m

2 BALPART SZOLNOK FÖLÖTT 4,00 4.00 400 j_ /84S-J95?. évi tervek 1876 utáni fejlesztés 1895 utáni fejlesztés 1919-193? utáni fejlesztés 1922 utáni fejlesztés 153,6 m

2 _ 23. ábra. A középtiszai töltések méreteinek fejlődése Az első távlati munkatervek eredményei a Közép-Tiszán A Tisza-szabályozási munkálatok befejezésének az Országos Vízépítészeti és Talajjavító Hivatal** által kidolgozott munkaterve magában foglalta a töltések fejlesztésének tervét és kiterjedt az említett töltéskorrekciók lehetőségének biztosítására is. A program megállapította a tiszai töltések most * Lásd all. ábrát. '* Az újjászervezett vízügyi igazgatás főhatósága (1889); szervezője és vezetője Kvassay Jenő volt.