Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)

2. A Közép-Tisza szabályozása - 2.2. Ármentesítések, árvizek, árvízvédelem - 2.2.2. A „megpróbáltatások időszaka" (A rendkívüli árvizek)

20. ábra. Tisza-árvíz az 1870/1880-as években (Egykorú metszet) vényesítését,* mint ahogy az árvizeknek mindenkor nagy szerepük volt a vízépítészet elméleti és gyakorlati fejlődésében egyaránt.

89 91 (Az 1876-tal kezdődő — és Korbély által .joggal a „megpróbáltatások időszakának" nevezett korszak elemzését tehát lényegesen ki kell bővítenünk, és itt kell összefoglalnunk mindazokat a mozzanatokat és adatokat, amelyek a Tisza-szabályozás hidrológiai hatását, elsősorban a folyó hossz-szelvényében beállott változásokat jellemzik. — Emlékezve Kvassay Jenő megállapítására, mi szerint „minden folyó önmagáról a vizek hossz-szelvényében adja meg a legfontosabb felvilágosítást".) Az általánosságban Tisza-szabályozásnak nevezett munkálatok, mint azt korábban vázoltuk, két irányú beavatkozást jelentettek a folyó életébe: a mederszabályozás elsősorban a folyó pályájának megrövidítését jelentette, mégpedig a Közép-Tiszán az átlagosnál is nagyobb arányban: 42%-ban. Még jelentősebb változásokat okozott a töltések megépítése: a folyó ősi árterületének csaknem 90%-át rekesztette ki az árvíztározásból, vagyis alig több, mint 10°/

n-át hagyta meg hullámtérnek.** (Nem is beszélve az ősi fokok és erek természetes árapasztó csatornáinak az elzárásáról!)

90a Mindez teljesen felborította a folyó életének ősi, természetes egyensúlyát és megzavarta az árvizek levonulását. Érthető tehát, hogy a Tiszavölgy népe, a szabályozásnak ebben a szakaszában fellépő rendkívüli árvizek ide* Ez a szakszerűtlen és életellenes szétválasztás az önkényuralom 1850. évi rendelkezésére és a munka folytatásának elbürokratizálására vezethető vissza, mint arra Korbély József rámutatott, helyesbítve a rendelet korábbi, aulikus szellemű érékelését. ** A nyugati ármentesítések általában az árterület 20%-át, vagyis — relative — a tiszai kétszeresét, hagyták meg hullámtérnek!