Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)

2. A Közép-Tisza szabályozása - 2.2. Ármentesítések, árvizek, árvízvédelem - 2.2.1. A töltések kiépítése (A ,,sürgős munkálatok" időszaka 1846—1879)

A gátak kiállták ugyan az 1860., 1876., sőt az 1879. évi árvizeket is, de helyreállításuk, fejlesztésük egyre nagyobb összegekbe került. Csak az 1879. évi helyreállítás költsége 123 000 frt volt, amiből a kritikus „pityókai szakasz"-ra 17 770 frt esett. Emellett a társulatnak a partvédelemre is költenie kellett: a nagykörűi alsó átvágás kialakulása után a folyó sodra megtámadta a partot, és a töltés-alámosás ellen a társulatnak — az elsők között — sar­kantyúkkal kellett védekeznie. 1879-ben a társulat 10 210 ha területét hektáronkénti 69,60 frt (40 frt/kh) költség terhelte. Ekkor •— a helyreállítás után — érte a társulatot a Közmunka és Közlekedésügyi Mi­nisztérium döntése, mely a szakértői vélemények alapján elrendelte a hullámtérbe benyúló pityókai töltésszakasz bellebbezését. Ennek alapján a társulatnak a kanyar ívét követő ko­rábbi (1852-es) 3800 fm hosszú gátszakaszt 2000 fm hosszú, egyenes vonalú töltéssel kellett megrövidítenie. Ez újabb 77 704 frt-ba került. A Társulat a joggal méltánytalannak tekintett döntés ellen fellebbezett és arra való hivatkozással, hogy a töltésépítés állami jóváhagyással történt, segélyt kért a bellebbezés végrehajtásához. A kérést Mojsisovits Vilmosnak az érdekeltségek önkényeskedésére hivat­kozó, valójában inkább a kormányzat mulasztásairól árulkodó, szakvéleménye alapján el­utasították. ) 71 <':i Az Egylet gátépítései a munkaszervezés fejlődése szempontjából is figyelemreméltóak. Az Egylet a „természetbeni" hozzájárulás (ti. a közmunka és a robot) mellett előbb a saját kezelésben végzett teljesítménybéres („szakmányos") munkával kísérletezett, de mivel a szervezéssel (a toborozástól kezdve az ellátásig) nem boldogult, a töltés ballá—püspöki szakaszát, a munka meggyorsítása érdekében már 1853-ban vállakozónak adta ki. Ez az első kísérlet ugyan kudarcot vallott, de a következő vállalkozó (1855 őszétől — 1857 nya­ráig) már időben, mennyiségben és minőségben egyaránt megfelelő munkát adott át. (Ki­kötés volt pl. hogy a töltést 6 hüvelykenként kell magasítani és minden réteget külön-külön tömöríteni kell stb.) Ez az első ismert példa arra is, hogy a társulat a határidő előtt bevég­zett munkáért külön prémiumot fizetett a vállalkozónak; mégpedig elég tekintélyes összeget: a munka összértékének kerek 10%-át, 20 000 frt-ot. A felsőbb területek érdekeltségei közül legelőször az örvény—abádi öb­lözet talált magára. 1858-ban alapította meg, területünkön negyedikként, az Örvény—Abádi Társulatot (4.) (1858—1882), s haladéktalanul megkezdte munkáját. 75/:i A társulat mintegy 31,5 km (16 400 öl) hosszú töltésének tervét Fodor iános készítette az 1830. évi árvízszint feletti 4' (1,25 m) biztonsági magassággal. Az ideiglenesen megálla­pított árterület 16 700 kh (9 650 ha) volt és tizenegy helység ill. puszta határára terjedt ki, magába foglalva a Madarashoz és Karcaghoz tartozó üllő-lapos egy részét is; (amit persze egyik város sem ismert el és sokáig vitatta hozzájárulási kötelezettségét). Az építkezést két munkaév alatt vállalkozóval hajtották végre, jó minő­ségben. A szilárdan megépített töltések még a rendkívüli 1876-os és 1879-es árvizeknek is ellenálltak és csak ezután vált szükségessé fejlesztésük. így mondja a társulat krónikája. Valójában azonban a társulat története sem volt könnyű diadalok so­rozata. A tényleges viszonyok megismerése érdekében nézzük meg közelebb­ről a gátak 1859—1862. évi építésének és az 1876-os sikeres védekezésnek a lefolyását. A társulat gátjait teljes hosszúságukban a már említett Weisz János vállalkozó építette 1859—1862 között, összesen 345 munkanap alatt, 2,20 frt köbölenkénti egységáron — és 15 000 frt prémiummal, amely a két munkaéven belüli teljesítést jutalmazta. A fővonal örvénytől Derzs északi széléig, majd Derzstől Abádig terjedt, Derzsnél és Szőllősnél peâig két keresztgát is épült. Külön tételként szerepelt néhány fok elzárása. A végzett földmunka mennyisége 128 810 köböl (876 500 m 3 ), értéke 282 214 frt volt. (A vállal­kozó tiszta haszna ebből legkevesebb 25 600+15 000 = 46 000 frt lehetett.) 76

Next

/
Oldalképek
Tartalom