Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)
2. A Közép-Tisza szabályozása - 2.2. Ármentesítések, árvizek, árvízvédelem - 2.2.1. A töltések kiépítése (A ,,sürgős munkálatok" időszaka 1846—1879)
Mindez érthetővé teszi azt, hogy a szabályozás korábbi szakaszában, az 1870—1880-as évekig bezárólag, fellépő rendkívüli árvizek ezen a szakaszon ismételten gátszakadásokat okoztak. Mind a roffi, mind a felette levő taskonyi és az alatta húzódó gyenda—tiszabői gátak kritikus pontjai többször átszakadtak és mentett öblözeteik ismételten víz alá kerültek. E kedvezőtlen mederviszonyok tették szükségessé költséges partvédő művek kialakítását is a sajfoki és a roffi gátak védelmére. A Tisza-szabályozás értékeléséhez tartozik, hogy a kérdéssel foglalkozó újabb elemzések végkövetkeztetése általában az, hogy a Tisza lefolyási viszonyai egyensúlyba jutottak és így a folyó életébe való újabb, nagyobbarányú beavatkozásra nincs szükség: „a meder úgy alakult, hogy megfeleljen árvízi medernek, az anyameder úgyszólván hozzáidomult a szabálytalan árvízi mederhez, a szabálytalanságokat „megemésztette ..." (Károlyi Z.) 66 / ( Ennek az „egyensúlyi helyzetnek" az „érzékenységére" igen jellemző, hogy a szolnoki Tiszaliget kb. 3,5 km hosszú körtöltésének megépítése után az árvízszint ezen a helyen, a tokaj—szolnoki mércekapcsolatból számítható szinthez képest, mintegy 15—20 cm-rel emelkedett. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy — a Tisza-csatornázás végrehajtásától függetlenül —• nem lenne szükség, előbb-utóbb, kisebb helyi jelentőségű beavatkozásokra, főleg az említett sajfoki hajtűkanyar, a Süly és Roff közötti derékszögű kanyar, valamint a vezsenyei kanyar esetében. De a hivatkozott vizsgálatok egyhangúan megoldandó feladatnak tekintik a KözépTisza nyári gátjaival kapcsolatban felmerülő szabályozási problémákat is, lényegében a már Kvassay Jenő és Erdős Ferenc által felvetett elvek alapján. Nem kevésbé fontos és régi kérdés a hullámtéri erdők telepítése sem, különös tekintettel a szabadon hagyandó parti sávok kijelölésére. A hajózóút biztosításának, a kisvízi szabályozás abbahagyásával nyitva maradt kérdését a Csongrádi (III.) Tiszai Vízlépcső építése véglegesen megoldja. 2.2 ÁRMENTESÍTÉS, ÁRVIZEK, ÁRVÍZVÉDELEM 2.2.1 A töltések kiépítése (A „sürgős munkálatok" időszaka 1846—1879) A hivatalos tervek A Királyi Építészeti Főigazgatóság korábban ismertetett felmérési térképe — ,,A Tisza Folyó és Árhatárának Térképe Tekintetes Nemes Heves Vármegyében" (1845) — csak a tervezett átmetszések helyét és sorszámát tünteti fel, az egyidejűleg, vagy ezt követően építendő töltések nyomvonala nélkül. (Ezek ugyanis akkor még nem voltak kijelölve.)* 67 A tiszai töltések és töltés-tervek első összefoglaló térképe 1852-ből való: Boros Frigyes és Herrich Károly „Theiss Übersichts Charte von T. Újlak bis Titel" c. munkája. Az itt először ismertetett térképet Boros Frigyes Tisza-szabályozási központi felügyelő (,,2. mérnök") rajzolta és Herrich Károly, a Tisza-szabályozási Központi Bizottság** műszaki vezetője láttamozta. 68 * A Tisza Térképészeti Intézet munkatársai (Fodor J., Nagy J., Müller L. stb.) a töltéstervek készítésével, felülről lefelé haiadva, 1845-ben jutottak el Füredig. (OL. Vízr. Int. Tisza 40—42.) A Közép-Tisza töltéseinek kitűzésére ezután került sor. ** „Centralcommission für die Theissregulierung" (CCfTThR); utóda 1856-tól a Tiszaszabályozási Központi Felügyelőség („Therssregulierungs Inspectorat in Ofen").
