Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)

2. A Közép-Tisza szabályozása - 2.1. Az átvágásoktól a folyószabályozásig - 2.1.1. A munkálatok kezdetei

A kezdeti nehézségek A munkálatok előrehaladását hátráltatta az is, hogy csak lassan alakult ki az ez idő tájt meghonosodó bérmunka megfelelő formája. Kezdetben nemcsak a töltésépítéseknél, hanem az átmetszéseknél is igénybevették a közmunkát, s még 1856-ban is gyakoribb volt a napszám, mint a teljesítménybér: a „szakmány". Sőt olykor még az 1856. évi átvágásoknál is találkozunk közműn kával.

46—47 A hevesi átmetszési pénztárnaplókból kitűnik, hogy az átmetszéseket is rendszerint helyi, vagy környékbeli földmunkások hajtották végre. így pl. 1856-ban — felülről-lefelé haladva — a kőtelki (72. sz.) átvágásnál roffi és kunhegyesi napszámosok, az ekkor megkezdett kürüi alsó (74. sz.) átmetszésnél helyi (kürüi) napszámosok, valamint cibakházi közmunkások (!), az ugi (80 sz.) átvágásnál ugi, később csépai napszámosok majd szakmányosok dolgoztak s.i.t.

47 Ez azt mutatja, hogy a helyi népesség egy része — nyilvánvalóan az ősi ártéri gazdálkodás révén — vízi munkálatokban jártas, gyakorlott földmunkás réteg volt. Ugyanakkor azonban ez a helyi és időszakos munkaerő-kínálatra alapozott szervezés eleve korlátozta a munka kiterjesztését és fékezte ütemét is. A társulatok ugyanis nem voltak képesek arra, hogy távolabbról toborozzanak nagyobb munkástömegeket, mégkevésbé arra, hogy ezek elhelyezését és élelmezését megoldják. Ezért került sor a vállalkozói közreműködés egyre nagyobb arányú igénybevételére. A Közép-Tiszán ennek egyik első sikeres példája a kőtelki átvágás vállalatba adása volt, 1856. májusában. (A vállalkozó neve: Martini János.) A vállalatba adással párhuzamosan terjedt azután el a teljesítménybérezés is. Említést érdemel, hogy a nagykürűi átmetszésnél kezdte meg mérnöki működését, mint napidíjas munkavezető, Pech József, a Vízrajzi Osztály későbbi kiváló szervezője és vezetője. (1856 januárjában.) A kőtelki átvágás munkavezetője Buday Béla volt. A közép-tiszai szabályozások egyik érdekessége, hogy — a korábbi véleményekkel ellentétben — a „Vidra", a Széchenyi által behozott első magyar (és első középeurópai) gőzkotró, is részt vett az átvágások kotrásában. A Tiszaszabályozási Központi Felügyelőség ugyanis 1856/1857-ben kölcsönvette azt az Óbudai Hajógyártól. (Az erre vonatkozó első adat 1856. februárjából, az utolsó 1857. áprilisából ismeretes.)

47

^ A Vidra működésének helye, ideje és végzett munkája egyelőre nem ismeretes, kiderítése további kutatást kíván. Azt azonban tudjuk, hogy a hajónak hét főnyi állandó személyzete volt I. J. Lorenz gépész vezetésével, s hogy mellettük 26 főnyi szolnoki napszámos csoport dolgozott (1856. febr.). Nem vitás, hogy a kezdeti munkák vontatottságának egyik legfőbb oka •— és talán egyetlen mentsége — a földmunka nehézsége: a kiemelendő réti agyagok, szikek nem sejtett kötöttsége volt. Jellemző erre, a Tisza-szabályozás első ismert vállalkozóinak, a Hevesi Társulattal szerződött Pauer Mártonnak és Mayer Józsefnek az esete. Az első tiszai tőkés vállalkozás 11 nap alatt megbukott: a vállalt áron (köbölenként 1 pft*) nem tudták folytatni a megkezdett töltések építését, a magas bérek miatt inkább még a letett 1200 pft biztosítékot is veszni hagyták.

48 A vázolt nehézségek ellenére a korabeli hivatalos jelentések meglepő elégedettséggel regisztrálták az elért eredményeket. Ez a hamisítatlan „kincstári optimizmus", nemcsak alacsony szakmai mércéről, de felelőtlen-