Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja II. rész, A rendszeres szabályozások kora (1846-1944) (Vízügyi Történeti Füzetek 9. Budapest, 1975)
5. A „Tiszavölgy rendezésének" további feladatai — A vízhasznosítások helyzete a Közép-Tisza vidékén a XIX—XX. században - 5.2. A mezőgazdasági vízhasznosítás - 5.2.2. Halászat — tógazdálkodás
a Halászati Felügyelőség (1887) felállításával, majd a halászati törvény megalkotásával és életbeléptetésével (1888—1889). Bár a törvény eredményei csak lassan értek be, sőt hatása is korlátozott maradt, két fontos alapelv kimondásával nemzetközi viszonylatban is úttörő volt. E szerint ugyanis a halászat elválaszthatatlan a halászó vizek okszerű művelésétől, másrészt pedig, éppen ennek érdekében •— és a korábbi anarchia és rablógazdálkodás megszüntetése, illetve a közvagyon védelme érdekében — kimondta a halászati társulatok megszervezésének kötelezettségét. 163 * A halászati törvény alapján a Közép-Tiszavidéken két halászati társulat alakult: 1898-ban a Szolnokvidéki Alsó-Tiszai Halászati Társulat, a Besenyszög és Újfalu közti szakaszon 2520 ha (utóbb 2180 ha) vízterületen, majd 1901-ben a Szolnokvidéki Felső-Tiszái Halászati Társulat, a Füred—Fegyvernek közötti vízterületen (3450 ha, utóbb 2130 ha területen). Mindkettő székhelye Szolnok volt. 163/a Eredményes működést az előbbi mutatott fel hamarább. Területét három szakaszra osztotta, s megfelelő üzemterv szerinti működésüket szerződésileg biztosította. Ez a társulat kezdte meg a kubikgödrök rendezését (t.i. az élővízzel való kapcsolatuk biztosítását) és hullámtéri laposokon a halivadék rendszeres lehalászását, (1902. jan. 1-től), amit az ármentesitö társulatok korábban nem voltak hajlandóak vállalni. 41. ábra. Holt ág halasítása az 1930-as években * Említésre méltó az a tudományos munka is, amely ezeket az eredményeket előkészítette és lehetővé tette. A kutatás figyelme először az 1863-as aszály hatására fordult a vízhasználatok kérdései felé. Ennek kapcsán az Akadémia pályázatot tűzött ki a halászat kérdéseinek korszerű feldolgozására is, és az első három pályadíjnyertes dolgozatot közreadta. („Halaink és haltenyésztésünk. Pest, M. Tud. Akad. 1868.) — A döntő fordulatot pedig Hermann Ottó, a nagy természettudós-polihisztor halászattörténeti és halászati munkája hozta az 1830-as években. (A magyar halászat könyve. Bp. 1887.)
