Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)

2. Szolnok - 2.2 A város és a vár vízügyi múltjából

2.2 A VÁROS ÉS A VÁR VÍZÜGYI MÚLTJÁBÓL Szolnok város környékén a XVI. század közepéig az általános vízrajzi helyzet keveset változott. Csak amikor Szolnok várát a török terjeszkedés ellenében 1550-ben megerősítették, akkor került sor nagyobb munkára és változásokra a Zagyva torkolatában. A vár erősítését Dobó István egri várkapitány kezdeményezésére 1550. szeptember havában kezdték el. A jobb parti magaslaton palánkvárat építettek s ezt vizesárokkal vették körül úgy — hogy a Zagyvának a vár É-i és Ny-i oldalán új medret ástak. A kiemelt földet a levert palánkfalak közé építették be. A vár körüli vizesárok kialakításával a Zagyva-torkolat sok ezer éves természetes helyzetét változtatták meg. Ezzel a vár és város területének öszszefüggése megszakadt: a vár szigetre került. A Zagyva folyó eredeti ága ugyanis É—D-i irányban érkezett a város mellé, s a Tabán mellett enyhe ívben DK felé fordult s a vár magaslatát keletről megkerülve, enyhe szög alatt szembe fordult a Tiszával, így torkollott a folyóba. A vár megerősítésével a Zagyva torkolat háromágává vált: a keleti oldalon megmaradt az eredeti Zagyva-ág, de közte és a vár mellett kimélyített vizesárok között egy háromszög alakú sziget is keletkezett. Az északi és nyugati oldalon az új ásott meder vezette a Zagyva vizét. Az új meder bal partjára került várat híd kötötte össze a város területével. A vár 1552-ben a törökök kezére került és később megerősítve a hódítók egyik legfontosabb vára lett. 13. ábra. Szolnok török uralom alatt. A vár és város látképe 1617-ben (Houfnagel György rézmetszete)