Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)

1. A Közép-Tiszavidék - 1.2 A természeti adottságok és a település

T. Füred (bp) őskori eredetű település egy ártéri félszigeten (Kócsi-sziget) rendkívül értékes és gazdag (bár részben elpusztult) bronz- és népvándorláskori leletanyaggal (ásotthalmi erőd, majoroshalmi temető); a középkorban is lakott hely. T. örvény (bp) az előbbi közvetlen határosa; honfoglalás- és árpádkori, előbb főleg halász-állattenyésztő, utóbb állattenyésztő-földműves település. (T. ö.-Temetődomb); rév- és vámhely az egri püspökség birtokában. A legrészletesebben feltárt Árpád-kori Tisza menti település: korai templom, temető és két részből álló település, amelyet a T. örvény—Aranyos parti gázlóhoz vezető út választott el egymástól. (Oki. 1261, Eureun, Evren.) T. Halász és Magyarád (jp) (oki. 1261. Halaz, Magyarod), honfoglalás-, ill. árpádkori halásztelepülések a Kis-Tisza mentén, ill. az általa alkotott szigeten (Cserőköz), az épülő tározó alsó harmadának határán; István óta az egri egyház — IV. Béla által is megerősített — birtokában; Halász négy, Magyarád két, részben a XVIII. sz.-ban is ismert halastóval. (T. Halász 1876-ban települt át Üjlőrincfalvára.) Sarud (jp) kevéssé feltárt árpádkori falu, őskori település helyén, a Kis-Tisza mellett, halászattal és földműveléssel (oki. 1333). T. Nána (jp) árpádkori település ugyancsak egy ártéri szigeten (T. N. — Dinnyéshát) az egri püspökség birtokában. Gótikus templomának alapjait csak újabban tárták fel (oki, 1261). A török korban Eger ostromakor pusztult el, s csak 1799-ben épült újjá. Kisköre (jp) őskori (neolit) eredetű település, valószínűleg folyamatosan lakott. A középkorban halászatáról, rákászatárói és állattenyésztéséről is ismert jelentős falu, egyházashely. (Oki. 1332—37, Kerey.)* T. Abád és T. Szalók, ma Abádszalók, őskori (neolit) eredetű települések (A. Sz. — Bérei rév); a középkorban a Tisza menti magaspartokat sűrűn megülő falvak tipikus példái: előbb a két falu szőlőskertje, majd a két falu is egybeolvadt (miközben mindkettő a part mellé húzódott). Fontos honfoglaláskori rév- és vámhely az egri egyház birtokában. (Oki. 1251, Obad, Abaad.) Alatta a Mirhó-fok (ill. két ere) által táplált Gyolcs halastó. (Oki. 1278, Golch.) A Közép-Tisza mente egyéb, ill. alsóbb településeit már csak csoportosan tekintjük át, kiemelve közös jellemvonásaikat és részletesebben tárgyalva a jelentősebbeket: T. Szőlős és T. Derzs (bp) őskori (rézkori) Tisza menti települések T.Füred, és Abádszalók között, ártéri szigeteken; mindkettő Árpád-kori halásztelepülés: T. Sz. az egri egyház birtokában (oki. 1333. Zeleus) tiszai fokokkal, erekkel és morotvákkal (oki. 1261. Zeleusphokere); T. D. egyházashely, XIII. sz.-i gótikus templom romjával (oki. 1332), halastavakkal (köztük a Derzsi Morotva = Destua, 1261); határához tartozott Cserőköz (később puszta) is, három halastóval (Chereukeuzi piscina, 1261). T. Igar, T. Örs és T. Szentimre (bp) tőlük keletre, de még mindig az ártér peremén, ugyancsak őskori telephelyeken keletkezett Árpád-kori faluk, a Tisza egyik mellék- v. holtága mellett; Örs törzsnév, de lehet, hogy a Borsod vm-t megszálló Örs vezér nemzetségének szálláshelyére utal. T. Szent-Imre valószínűleg István-kori település (oki. 1323); T. I. és T. Ö. a XIX. sz.-ig jelentős halastavakkal. Távolabbi, nem parti, de ártér-peremi települések voltak ezen a szakaszon: Pély (Hostya?), Kisér (előbb: Rassang), T. Kürt és Ladány stb. A Géza vezér apjáról elnevezett Taskony és T. Bura, valamint T. Roff és T. Bő (bp) honfoglalás és Árpád-kori szálláshely Abádszalóktól D-re; az utóbbi nem magyar, hanem IV. Bélának egy 1257. évi oklevele szerint „szaracén" település, (oki. 1257, Beo.) A mellette levő Kender-tó feje nevű fok, (oki. 1261.) nevével is mutatja gazdasági hasznosítását. Az ártéri szigetek, hátak adta lehetőségeknek megfelelően viszonylag sűrűn követik egymást a jp. települései is: T. Süly (Swlh), Kőtelek (Kew), Nagykörű (Kürü) XIII.—XIV. századbeli monostorával, valamint tőle DNy-ra — de már kissé távolabb, Fokorú.* Az utóbbi (ma: puszta) nevével is mutatja régi eredetét: a nyelvtörténetileg is rég kikopott alak, valószínű jelentése: „fokokban gazdag", illetve, ahol a fokok kitörnek. (Nagykörű az ártéri települések tipikus példája, ismertetésére később visszatérünk.) * Jelentős régészeti lelőhely.