Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)
1. A Közép-Tiszavidék - 1.1 A Közép-Tiszavidék természeti adottságai
Vízgyűjtője 280 km 2 , számított maximális vízhozama 16 m 3 /s, medrének hossza 41,5 km. Torkolatában 1890-ben épült a zárózsilip, kétoldali töltését 1893-ban építették ki, az 1888. évi árvízszint felett 1,0 m-es biztonsággal. A kiskörei öntözőrendszer Jászsági-főcsatornája és a Hanyi-ér csatorna keresztezésében épült új műtárgy lehetőséget ad arra, hogy a Jászsági-főcsatornából vizet adjunk a Hanyi-főcsatornába, vagy a Hanyi-főcsatorna megáradt vizét a jászsági főcsatornába leeresszük. A Közép-Tisza jellegzetes vízfolyása a 900 év óta ismert Miller „folyó". Felső szakasza valószínűleg a Tárna egykori medre, alsó szakasza Tisza-ág. Régen nagy területek vizeit szállította Szolnok felett a Tiszába: a Zagyvarékas—Besenyszög—Szolnok térség, vagyis a Tisza jp. és Zagyva bp. fokain és erein lefutó s a Zagyva—Tiszaszöglet teknőiben összegyülekező árvizek legfontosabb levezetője a Miller többágú, mélyen beágyazott medre volt. A szabályozás előtt élő vízfolyás, ma nagy teljesítményű, kettős feladatú belvízi- és öntöző-főcsatorna. Hossza 52,2 km, szivattyútelepének kapacitása 10 m 3 /s, torkolati zsilipje 2 X 1.58 X 1.58 m nyílású. A Közép-Tiszavidék legnagyobb jobb oldali vizei a Zagyva és a Tárna. A Zagyva vízrendszerének vízgyűjtője (a szolnoki torkolatig) 5677 km 2 , legjelentősebb baloldali mellékvizei a Tárna és a Tárnába torkolló Tarnóca, a Bene, a Gyöngyös és az Ágó patakok, jobb oldali mellékvizei a Galga és Tápió. A jelentősebb vízfolyások vízgyűjtő területe: a Tárnáé 2116 km 2 , a Galgáé 510 km 2 és a Tápióé 898 km 2 . A Zagyva vízjárása és vízhozamának változása a legkisebb és legnagyobb vízmennyiség összehasonlításával jellemezhető: legnagyobb vízhozama 350 m 3 /s, legkisebb vízhozama 0,25 m 3 /s, (1 :1400).* A Zagyva—Tárna völgyében, Újszásztól a Hatvan—Tárnáméra vonalig terjedő ártér 43 550 kh, ebből a Tárna árterülete 11 775 kh. A Zagyva vízrendszerében az ármentesítés munkálatai csak az 1960-as évek végén fejeződtek be. A Zagyva—Tárna 1963. évi nagy árvize még a Jászberény és Újszász között fekvő teljes árterületet elöntötte. Jégtorlódásos árvizei veszélyesek. A Gerje és Perje két időszakos vízfolyás, a Cserhát keleti nyúlványairól lefolyó vizeket vezetik le. A szabályozás előtt a dombos vidékről lezúduló vizek a két ág völgyében szétterülve, nagy területeket mocsarasítottak el időnként a lakott telepeket is veszélyeztették. A Gerje—Perje „belvízrendszer" vízgyűjtő területe ma 893 km 2 . A két ág Tószeg felett egyesül a közös főcsatornában, melynek vízszállítása 21,0 m 3 /s. Tószeg mellett a tiszai hullámtéren a +7,0 m magas kétoldali töltés között gravitációsan torkollik a Tiszába. A Kőrös-ér (régen Nagy-Kőrös-ér) a Nagykőrös környéki vizenyős lapályok időszakos vízfolyása. Vízgyűjtője 517 km 2 , számított vízhozama a torkolatnál 7,0 m 3 /s, hossza 41,1 km. A Gerje-főcsatornát a Kőrös-érrel Törtei fölött árapasztó csatorna köti össze, mely a Gerjéből 1,5 m 3 /s vizet vezethet át a Kőrös-érbe. A Peitsik-ér a Lászlófalva—Kecskemét—Nagykőrös közötti Kövérvölgy mocsaras állóvizeit levezető mesterséges vízfolyás, melyet az utóbbi években korszerű völgyzárógátak (víztározók) építésével szabályoztak. A Közép-Tiszavidék egyetlen balparti folyójának, a Hármas-Körösnek vízmagassága és mederviszonyai szinte azonosak a Tiszáéval. Az 1970. évi árvíz után számított vízjátéka 12,28 m (a bökényi duzzasztónál mért eddigi legkisebb vízállása —258 cm, a legmagasabb 970 cm). • Ez szintén a szabályozások következményének tekinthető.
