Károlyi Zsigmond - Nemes Gerzson: Szolnok és a Közép-Tiszavidék vízügyi múltja I. rész, Az ősi ártéri gazdálkodás és a vízi munkálatok kezdetei (895-1846) (Vízügyi Történeti Füzetek 8. Budapest, 1975)

1. A Közép-Tiszavidék - 1.1 A Közép-Tiszavidék természeti adottságai

A három tájegység különbsége ellenére az egész Közép-Tiszavidékre egységesen jellemző, hogy „jelenlegi felszíne kialakulásának, felépítésének és arculatának minden vonását, makro- és mezoformáit a folyók építő munkájának köszönheti, de a mikroformák túlnyomó része is a folyók műve .. ."* A víz döntő felszínalakító szerepének megfelelően területünk kistájai egyformán laposak: táblái és hátai, illetve lapályai között általában csak néhány méteres nagyságrendű a különbség. (Még a legtagoltabb az ártéri övezet a mély medrek és morotvák, valamint a szigetek miatt.) A legmagasabb a Nagykunság területe, ahol, főleg az északi részeken (pl. Madaras környékén) szélbarázdás felszínek is gyakoriak. Az egész terület D és DK irányban lejt, és vizei a Hortobágy—Berettyó völgye felé tartanak (90 -* 85 m A. f.). Korábban itt folytak le a Tisza árvizei a Körös—Berettyó völgyébe, mégpedig a terület ősi Tisza-medrén: a Kakat-éren és helyenként ma is rendkívül széles völgyén keresztül. (A meder egyes maradványai ma állóvíz-jellegű halastavak.) A terület peremén csupán a Tisza 6—8—10 km-es parti sávja lejt a meder felé. A Tisza jobbpartján az ártéri szint jóval szélesebb. Különösen a hevesi lapály területén, amely egykori medence alsószakasz-jellegű feltöltődésével keletkezett. Ennek emlékét őrzi a folyó vizét megosztó Kis-Tisza ma is. Itt és ettől D-re az ártéri szint kialakításában a Tisza mellett a mellékvizek, főleg az egykor erre tartó bővizű Tárna (= Miller) építő tevékenysége is részt vett. Rendkívül érdekesek a „jászsági medence" helyi süllyedékének az utóbbi évszázadok folyamán is kimutatható vízrajzi változásai: folytonos süllyedése következtében a Zagyva medre K-, a Tárnáé pedig Ny felé vándorolt, miközben az utóbbi korábbi medrét (Miller), mindkettő pedig delta-szerű mellékágait (Hajta-folyás, Tarna-folyás stb.) fokozatosan és messze elhagyta. Ugyanakkor pedig meanderező mozgásukkal és a csökkenő esés miatt rendkívül finom hordalékukkal az egész területet elegyengették és feltöltötték. Innét a terület asztallap-szerű simasága és csekély esése (É—D-i irányban 3,5 cm/km, Ny—K-i irányban 15 cm/km). A medrek beágyazottsága pedig helyenként alig több 1—2 m-nél. Az Alsó-Zagyva-sík süllyedésével kapcsolatosak a medence területén ismétlődő földrengések. Az 1772., 1773., 1778. és 1868. évi földmozgások alkalmával Jászberényben mintegy 100 rengést észleltek. A mérsékelt mozgások azóta is folytatódnak; utoljára 1957-ben volt kisebb rengés. A Közép-Tiszavidék sajátos felszíni formái a kunhalmok: az árterek peremén, szigetein természeti alapokon, de emberi kézzel emelt szálláshelyek, őrhelyek vagy útjelzők — esetleg sírok. A Közép-Tiszavidék (mai) talajféleségei Nemcsak területünk felszínének, hanem talajféleségeinek kialakításában is a folyóvizeknek és üledékeiknek jutott a döntő szerep. ,,A táj talajtípusai szoros kapcsolatban állnak a domborzati viszonyokkal. A legmagasabb felszíneket rendszerint csernozjom talajok, az alacsonyabb részeket réti csernozjomok * L: A tiszai Alföld. Bp. 1969. 75. p.