Kaliczka László: Hegy- és dombvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
2. Vízrendezés hazai történetének rövid áttekintése. Hegy- és dombvidéki vízrendezés jelentősége Magyarország területén
2 Vízrendezés hazai történetének rövid áttekintése. Hegy- és dombvidéki vízrendezés jelentősége Magyarország területén 2. Vízrendezés hazai történetének rövid áttekintése. Hegy- és dombvidéki vízrendezés jelentősége Magyarország területén A vízrendezés az emberiség történetében a szállás, a lakóhely, az élelmiszertermö helyeknek, területeknek a vizek kártételei elleni védelmét szolgálta, de jelentette a vizek emberi életet segítő felhasználását is, amely kezdetben a vízimalmok, a halastavak, stb. megépítésében, üzemeltetésében, ma pedig az élet számos területén alapvető fontosságában nyilvánul meg. Történészeink, a megmaradt iratok, okmányok tanulságai szerint már az Árpádházi királyaink idejéből nagyszámú tápcsatornával és lecsapoló létesítménnyel rendelkező halastóról és vízimalomról tudnak, amely létesítmények elválaszthatatlanok a vízrendezés fogalomtól. A vizeket hadászati célokra is felhasználták. A magyar középkori várakat - ahol erre lehetőség volt - vízrendezést igénylő vizimüvek vették körül. Ezekben az esetekben azonban nem vizmentesítésröl, hanem a várak körüli területek vízzel történő elárasztásáról, csatornák, mocsarak létrehozásáról kellett gondoskodni. Példaként a Szigetvári várat övező vízrendszert vagy a Székesfehérvár városát körülvevő árokhálózatot említjük, amelyeknek ma is létező, üzemelő részei vannak. A vizek kártételei elleni védekezés nyomai okmányilag IV. Béla (1235-1270) óta kimutathatók A XIII- XIV. században a Rába völgyben, a XV. században a Dráva mentén voltak helyi jellegű vízrendezések De utalások vannak a Körösök, a Berettyó menti munkákra is. Verböczy Hármas Könyve (1515) már tartalmaz vízjogi szempontból alapvető intézkedéseket a vizek kárainak rendezésére. A török hódoltság 150 éve a hazai vízépítés fejlődését teljesen megakasztotta. A török hódoltság után, a XVIII. században fordulat következett be. A folyamatos hadiesemények, csaták megszűnése után a gazdasági fejlődés indult meg. Ez szükségszerűvé tette a mocsarak lecsapo- lását. A gazdálkodási igények növekedése a területek hatékony kihasználása már nem engedte meg az árvizek okozta bizonytalanságokat, a mocsarak által elfoglalt igen jelentős területek kihasználatlanságát, a közlekedési viszonyok elképzelhetetlen rossz állapotát. Délvidéki, Bánságban történt vízrendezést, amellyel a káros vizek elvezetését, a talajvízszint csökkentését kívánták megoldani, sorra követték az ország más területein, a Vág, a Sió, a Kapos, a Sárvízi- Nádorcsatorna kiépítése és környékük vízelvezetése. A XIX. században Gróf Széchenyi István és társa Vásárhelyi Pál mérnök tevékenysége nyomán, a vízrendezés országos üggyé vált. Széchenyi István írta "a vízbajok megszűntetésének természetes sorrendje a szabályozással egybekapcsolt ármentesités és az azt követő lecsapolás, amiket azután az öntözésnek kell betetőznie". A kezdeti lelkesedést és elhatározások megvalósítását a nemtörődömség, a szembenállás, akadékoskodás és az időszakos száraz időszakok fogták vissza. A szükséges pénzügyi eszközök előteremtése mindig problémát okozott. (Nemcsak a XX. század végére, a XIX. századra is jellemző volt a pénzhiány.) A XIX század nagy vízrendezési munkái közül kiemelkedik a Tisza szabályozás. Ennek nyomán mintegy 500 km-rel (1214 km-röl 761 km-re) csökkent a folyó hossza és a korábbi hatalmas területekre kiterjedő mocsárvilág helyett kialakult a Tisza-völgy többé-kevésbé maihoz hasonlító képe. (Többen ma, 150 évvel az események után elmarasztalólag szólnak e tevékenységről, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a mai életlehetőségek, a mocsárvilág megszüntetése, a közlekedési lehetőségek biztosítása alapfeltételét, a vizek szabályozása teremtette meg. A XIX. század végén szükségessé vált, hogy az ország területén a vízzel kapcsolatos tevékenységet egységes jogszabály alapján végezzék. A vízgazdálkodásra vonatkozó jogszabályokat az 1885. évi XXIII. törvény foglalta egységes keretbe. A törvényben foglaltak helyességét minősíti az a tény, hogy 1964-ig volt érvényben. Készült a Phare Program támogatásával a HU - 94 05 0101-L0018/14 sz. projekt keretében 9
