Kaliczka László: Hegy- és dombvidéki vízrendezés (EJF, Baja, 1998)
3. Környezetvédelem, természetvédelem és a vízrendezés
3. Környezetvédelem, természetvédelem és a vízrendezés 3. Környezetvédelem, természetvédelem és a vízrendezés A vízfolyások a környezet alapvető "természetes" elemei a maguk szélsőséges vagy kiegyensúlyozott életével, vízjárásával. Minden vízépítési tevékenység a vízfolyás életébe történő beavatkozást jelent, amellyel kisebb vagy nagyobb mértékben megváltoztatjuk a vízfolyás eredeti, természetes beavatkozás előtti állapotát (vagy amit ma egyesek természetes állapotnak minősítenek). Vizfolyásrendezés csak a vízfolyás környezeti elemeinek részletes feltárásával, a várható hatások elemzésével és a következmények felmérésével történhet. "Természetes állapot" - kérdés vizsgálata során megállapíthatjuk, hogy az emberek lakta területeken ún. kultúr környezetbe, így hazánkba is Közép-Európa területein természetes állapot már nem, vagy alig található. Az ember lakóhelyeinek kialakításával, mező- és erdőgazdasági, ipari, közlekedési tevékenységével az ún. természetes állapotot megváltoztatta. Eredeti vagy természetes állapothoz hasonló helyzet csak néhány ember által nem vagy alig lakott, mezőgazdaságilag nem művelhető, nehezen megközelíthető helyen található. Hazánk területén lévő vízfolyások közül csak a természeteshez közelinek minősíthetünk néhány vízfolyást. Ezeket a vízfolyásokat is érték és érik bizonyos hatások, a környező területek művelése során, lakóhelyek közelében, közlekedési útvonalak kialakítása vagy egyéb emberi tevékenység eredményeként. Az emberi beavatkozások azonban nem változtatják meg alapvetően a korábbi, természetesnek tekinthető állapotokat. Ilyennek tekinthető például a Bakony hegység vízfolyásai közül a Gerence patak néhány szakasza Bakonybél község alatt és fölött, a Gaja patak egy szakasza Bakonynána környékén, esetleg a Torna patak Városlöd alatti szakaszának egy része. Hegy- és dombvidéki területeinken lehet hasonló vízfolyásszakaszokat találni. A természeteshez közeli állapot elsősorban a meder morfológiai megjelenésére, nyomvonalára, a parti növényzetére, élővilágára vonatkozik, mert a vízi élővilágot az időszakos vízszennyezések még a természeteshez közeli állapot esetén is károsan befolyásolták. Természeteshez közeli vízfolyás jellemzőit meghatározni a változatosság miatt nem lehet. Általánosságban a következők rögzíthetők. Vonalvezetés: változatos sugarú ívekkel és rövid egyenes szakaszokkal. A meder hossz- szelvényében kis vizek idején 0,05-0,50 m szintkülönbségü fenéklépcsök, melyeken átfolyó (rohanó) vizet, csendesebb áramló szakaszok követik. Keresztszelvényekben a szűkületeket kiszélesedések (kiöblösödések) követik. Kialakult kis- középvízi medret árvízi levonulást mutató terepalakulat (padka jelleggel) követi. A meder részűjébe és a parti sávon spontán kialakult facsoportok, bokrok találhatók. Általában a terepen, különösen a szélesebb völgyekben a medret követő facsoportok, a tájra meghatározó jelleget adnak. A fák elsősorban vizet kedvelő éger- ill. fűzféleségek, de a nyárfák is jellemzőek. Az említetteken túl nem jelentős mértékben, de számos egyéb fafajta is megtalálható. A bokrok között az ún. rekettye bokor, de számos egyéb is megtalálható. A vízfolyás árterén rétgazdálkodás folyik. A réten bokrok tarkítják a látványt. A fák, bokrok között madarak fészkei, tanyái találhatók. A fácán, a fogoly madarak a bokrok között él, táplálkozik. Az élővilág nagyobb egyedeit az özek képviselik. A hagyományos rétgazdálkodás során, évente két esetben, június-augusztus hónapokban lekaszálták a területet (széna, ill. sarjú termék), majd augusztus közepétől legeltetés folyt a területen kb. szeptember végéig. Októbertől nem zavarta a helyi élővilágot különösebb tevékenységgel az ember. Az elözöekbeni "természetes állapot" leírás a korábbi 50-70 ével ezelőtti helyzetet próbálta vázolni. A XX. század második felében kialakult társadalmi igények, gazdasági követelmények miatt az évszázadosnak minősíthető rétgazdálkodás megszűnt, feltörték a rétek nagy részét, szántómüvelésbe fogták a területeket. Az állami irányítás, a rétek (vizes) területek szántómüvelésbe fogását ún. meliorációs támogatással segítette. A vízgazdálkodásban dolgozóknak az volt a feladata, hogy ezt a gazdasági törekvést segítse, a víz- gazdálkodás sajátos módszereivel. 12 Készült a Phare Program támogatásával a HU - 94.05 0101-L0018/14 sz. projekt keretében
