Kalapis Zoltán: Régi vízivilág a Bácskában és Bánátban (Forum, Újvidék, 1993)
A pusztapéklai rizstelep avagy az öntözés kezdete a Bácskában
A csatorna egyik hasznának bizonyult, hogy a kenderáztatókat „olasz módra” készíthettek el, azaz az áztatógödröket folyóvízzel láthatták el, bizonyos idővel ezt kicserélhették, s a műveletet többször megismételhették. Egy ilyen áztatót Pusztapéklán is üzembe helyeztek, igen jó eredménnyel. A bácskai áztatás közönséges gödrökben és állóvízben történt, s emiatt a kender fénytelen és piszkos hamuszínű lett. Az olasz módszerű, folyóvizes áztatás „feltűnőleg szebb és erősebb kenderszált adott, meghagyta a kendernek fényét és eredeti halványsárga színét”. A lucernás földek öntözése is biztató eredménnyel járt, jóllehet az öntözőereket a munkaerőhiány miatt csak az első kaszálás után készítették el. Péch cikke szerint az öntözéssel azt érték el, hogy a „különben kiszáradni akaró lucerna megmaradt, szép növésnek indult, s harmadszor is meg lehetett kaszálni. A harmadik kaszálást szeptember végén kezdtük... A péklai mintatelep két parcelláján kísérleti jellegű termesztés folyt. Az egyiken a rendkívül sokoldalúan felhasználható szójabab öntözéses termelésével próbálkoztak először az országban, mégpedig barázdás áztató öntözési módszerrel, illetve Péch József megfogalmazásában: „angol borozdás módra”. A kísérlet megerősítette azt, amit elméletileg biztosra vettek: nagy terméseket csak az öntözött területeken lehet elvárni ettől a növénytől. Ez a tapasztalat ma is érvényes, de sajnos, nálunk alig élnek vele. A festőcsülleng termesztésének felelevenítésével is kísérleteztek. Korábban Bánátban elég sikeresen termelték, de a meleg égövön honos növényből kivont, színtartó indigó teljesen kiszorította. Éppen az újbóli próbálkozás évében megjelent az indigó szintetikus változata, úgyhogy a kísérletnek már ezért sem volt nagyobb jelentősége: a növényi eredetű festékek teljesen kiszorultak az iparból. A péklai kísérleti parcellán egyébként „bolgár kertészek módjára” öntözték a festőnövényt. Ezek voltak a pusztapéklai öntözési mintatelep első évének eredményei. Péch József így fejezte be jelentésszámba menő cikkét a Gazdasági Mérnökben: „.. Kívánatosnak tartanám, ha hazánk minél több helyein lennének öntözési telepek felállítva, hol az elért eredményekről mindenki könnyen szerezhetne magának személyes meggyőződést.” Kívánsága, sajnos, nem teljesült. Nemcsak hogy az újabb mintatelepek létesítése maradt el, hanem a pusztapéklai fejlődése is elkanyarodott az eredeti iránytól: nem maradt meg a mindennapi igények, az öntözéses szántóföldi termelés szolgálatában, hanem egy melegövi növény termelése, azaz az egzotikum felé fordult: rizstelep lett belőle. Mintha azt akarták volna bizonyítani, hogy az öntözésnek csak a „mocsarak kincsé”-hez van köze, a kukorica, a szója, a cukorrépa termesztésében alkalmazni szükségtelen... Csak sajnálhatjuk, hogy Péch József nem folytatta a megkezdett munkát. Ha marad, az öntözéses gazdálkodás talán valamivel mélyebb gyökeret ereszt itt is, másutt is. Az 51 éves országos szaktekintélyt 1879-ben bevonták minisztériumi főmérnöknek, majd később kinevezték középítészeti felügyelővé, 1886-tól pedig átvette az akkor alapított Vízrajzi Osztályt, ennek vezetőjeként kiépítette a vízállás- és csapadékmérő állomások sűrű hálózatát, s ezzel egyidejűleg rendszeresítette a várható vízállások előrejelzését, a naponta megjelenő Vízjárási Térkép kiadását. Lászlóffy Woldemár (A Tisza, Budapest, 1982) megállapítása szerint ezek voltak a Duna egész vízgyűjtőjében az első tudományos alapon készült előrejelzések. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy 1892-ben ő jelentette meg az első gátvédelmi szakmunkát, amely évtizedekig a gyakorló mérnökök nélkülözhetetlen kézikönyve volt, akkor némileg érzékeltettük, hogy milyen nagy hatású munkásságot fejtett ki. A távozó Péch József helyére — akinek szakmai pályaképében a pusztapéklai mintatelep megalapítása csak picinyke, alig emlegetett epizód volt — újra egy érdekes és nem mindennapi ember került, egy Türr István kicsiben: az erdélyi Bodola Lajos, ö a szabadságharc idején 145
