Kaján Imre (szerk.): Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)
20-(21). § Melyek tehát azok az intézkedések, amelyeket ily nagy veszélyek esetén az e városoknál rendelkezésre álló csekély eszközökkel bevezethetünk? Ha valamennyi mechanikai és hidrotechnikai témában írt művet át is lapozunk. Pest és Buda városainak jégtorlaszok által okozott árvizek elleni biztonságba helyezésére nem találunk könnyebb és gyorsabb módot, mint amelyet már ismerünk és alkalmazunk, s fent mint a Duna rendkívül magas vízállása esetén legkiválóbb eszközként írtunk le. Azoknál a földből készült és csupán kivételképpen fa védőművekből álló gátakról van szó, amelyeknél az utóbbi esetben azonban annál biztosabb alapok megléte szükséges. Pest városának biztossá tételéhez különösen a következő építkezések elvégzése lenne szükséges: A) A város felső és alsóbb részein a Dunapart hosszában egy olyan magas és erős földgátat kellene építeni, amely képes arra, hogy nemcsak a legnagyobb, jégtorlaszok következtében keletkező víz felduzzasztásának, hanem még magának a lehető legnagyobb mértékű, minimum 300 ezer köbláb másodpercenkénti dunavíz hozamnak is tökéletesen ellen tudjon állni. Ez a földgát természetesen kapcsolatban kellene hogy álljon a Váci és a Soroksári utak gátjaival, aminek következtében ezeket is oly magasra lenne tanácsos megépíteni, hogy a jövőben elárasztásuk többé ne legyen lehetséges. Csak a part mentén álló pompás épületek szép látványának megőrzése érdekében volna tanácsos, hogy ahol az lehetséges, az örök időkre létesített töltéseket és gátakat megszüntessük. Ugyanitt kívánatos és dicséretes lenne: B) Egy szolid, megfelelően mély alapfalművet a Duna általában szokásos legmagasabb vízszintjéig (körülbelül az A) terv alap- és profilrajzai alapján) kiépíteni, amely alapépítményre egy fából készült védőművet lehetne felállítani (ezt is csak fenyegető veszély esetén, de akkor nagyon gyorsan, szükség esetén akár néhány órán belül is), s ezáltal ennek a könnyen létesíthető gátnak a segítségével e tökéletes biztonságot meg lehetne teremteni. Az ehhez a fogó-, vagy védőműhöz szükséges építőanyagoknak természetesen állandóan készenlétben kell állniuk. Az ilyen védőművek kaphatnák meg a szállítható rakpartok (transportabler boulvards) nevet. Ezek biztonsága természetesen egyedül csak a rejtett alaptól függ komolyabban. Minden hidrotechnikus előtt is ismeretes azonban, hogy hogyan lehet egy ilyen alapfalat megfelelően vízzáróan és tartósan megépíteni ahhoz, hogy a gyorsan felállítandó partfal a kiszámított víznyomással szemben való dacolás céljának tökéletesen megfeleljen. Ezeknek a védőműveknek az alkotórészei magán a terven valamivel jobban láthatók. C) A harmadik, és Pest szempontjából elengedhetetlenül szükséges építmény egy erős, tágas csatorna lenne, amely a Váci-gát vidékétől az elővárosok lapályos területének hoszszában egészen a Dunáig húzódna, s betorkollásánál egy erős zsilippel lenne ellátva. Egy csatorna, melynek az lenne a szerepe, hogy valamennyi földalatti mellékcsatorna és a város esőből és hóból adódó vízét, valamint a tartós magas vízállások idején szintén előbugyogó üledékvíz földárját magába fogadja, miközben a Dunával való összes többi földalatti összeköttetést tökéletesen és örökre le kellene zárni. A Duna hosszasabban eltartó magas vízállása esetén előfordulhatna, hogy ez a csatorna lassanként megtelne vízzel, s ez a város pincéibe való behatolással fenyegetne. Ebben az esetben merítőgépeket, vagy ezek hiányában a segítségül siető emberek kézi erejét kellene igénybe venni, akiket a szükségből adódóan legyőzendő üledékvíz-özönlés mértékének megfelelően kellene munkába állítani. 22. § A felépítendő gátak tekintetében néha persze zavarba fogunk jönni, hogy milyen irányokban tudnánk ezeket a legcélszerűbben felhúzni úgy, hogy az ugyanitt legközelebb található épületekhez ne kerüljenek túl közel (nevezetesen a Ferenc-és a Felső-Lipót-város
