Kaján Imre (szerk.): Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)

gátol jelentősen ki kellett mélyülnie, s talán egy kicsit ki is szélesednie, ami által képessé vált arra, hogy a Duna legnagyobb, másodpercenként 200 ezer köblábra rúgó vízhozamát nehézség nélkül levezesse (az adat Győry Sándor úr a ,,Buda és Pest közt építendő álló hídról" c. munkájából származik), amelyről tapasztalatból tökéletesen meggyőződhetünk — abban az esetben, ha — mint ahogyan azt Győry úr említett művének 4. paragrafusában igen találóan megjegyzi, — nem hagyjuk magunkat a jégtorlaszok okozta árvizektől megtéveszteni. 8. § Ez az egy hatalmas Duna-ágnak kétségtelenül magától végbement eliszaposodása tanulságos ujjmutatás az emberek, s különösen a hidrotechnikusok számára abból a szempontból, hogy milyen könnyű dolog — különösen a megszerzett tudás segítségével, — egy folyó vagy folyam szinte minden szigetét a szárazföldhöz kapcsolni, ezáltal termékeny területet nyerni és általában hogyan lehet olyan folyókat és folyamokat, amelyek egész földterületeket is elpusztítanak, — medrükbe rendezni. Itt csak az az egy ami örökre sajnálatra méltó, hogy azt a területet, amelyet Pest városa javára a Duna medréből már elnyertünk, de még nem helyeztünk teljesen biztonságba, kicsit meggondolatlanul túlságosan beépítettünk olyan házak tömegével, amely házak az eddig állandóan fenyegető árvizek veszélyeit figyelembe véve félreismerhetetlenül vakmerő módon voltak megépítve, voltak sajnos, mert most mindez a pár ezerre rúgó számú ház összeomolva, romokban fekszik. 9. § Ami a 200 ezer köblábban megadott legnagyobb dunai vízhozamot illeti, nem jegyeztük meg nyomatékosan, hogy vajon ez a vízmennyiség a szokásos tömegű, vagy a feltételezhetően rendkívüli nagyságú-e? Ha ez utóbbi lenne, akkor emiatt csak kevéssé, vagy egyáltalán nem kellene aggódnunk; Ha azonban az első esetről van szó, és a 200 ezer köblábnyi vízzel már a teljes jelenlegi meder megtelne, úgy Buda és Pest városának helyzete egy rendkívülien nagy vízállás esetén még jégtorlaszok nélkül is rendkívül kritikus és veszélyes lenne. 10. § Egy ilyen rendkívüli vízállást előre meghatározni lehetetlen, így csak a hajdan volt árvizek nyomaiból, valamint más folyók víztömegéből lehet arra következtetni, s ezért egy vízépítéssel foglalkozó hidrotechnikusnak különösképpen olyan városok esetében mint Bécs, Buda és Pest, a lehetséges rendkívüli vízmagasság miatt nem szabad gondatlanul eljárnia. A Tisza például, amely Tokajnál magas vízállás esetén átlagosan 60 ezer köblábnyi vizet szállít, az 1830 áprilisában lezajlott szokatlanul nagy árvíz alkalmával másodpercenként több mint 95 ezer köblábnyi vizet továbbított. Kis folyók esetében ez a különbség még sokkal jelentősebb szokott lenni. Igy például az Ung folyó, amely Ungvárnál normális esetben 20 ezer köblábnyi vizet szokott levezetni, az 1836. december 10-én lezajlott rendkívüli áradás alkalmával 50 ezer köblábnyira duzzadt fel. 11. § Bárcsak az ezekkel a folyókkal való összehasonlítás ne lenne helyes a Dunára vonatkoztatva! így azonban feltételezhetjük, hogy ennek a folyónak szokásosan legnagyobb vízhozama, amely körülbelül 200 ezer köblábat tesz ki. Pest és Buda között akár 300 ezer köblábnyira is felduzzadhat. Egy ilyen vízmennyiség-növekedéssel szemben, amely száz évenként ha egyszer előfordul, de nem lehetetlen, hogy egyszer bekövetkezik, ezek a városok nincsenek biztonságban. Egy ilyen áradás a jelenlegi partviszonyok mellett azonban ismét szörnyű katasztrófát tudna előidézni. Éppen ezért e városokat egy ilyen árvízzel szemben is elkerülhetetlenül tökéletes biztonságba kell helyezni.