Kaján Imre (szerk.): Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)
Utólag látnunk kell: kellő szervezettség híján és a honi birtokviszonyok miatt ez volt az egyetlen biztosítéka annak, hogy a Duna-vidék birtokosai ne egymás kárára ,,űzzék" az árvízvédelmet 6 .) A főváros tragédiája természetesen megszólalásra késztette a kor politikusait. Jól látható: Kossuth és Széchenyi — a gazdasági és politikai haladásért folytatott harc egy lehetőségét ismerve fel — az elmaradott honi viszonyokat tette felelőssé a történtekért. A tervezett Duna-szabályozás elmaradását az ország és a partmenti birtokosok pénztelenségével lehet magyarázni. Mégis szembetűnő, hogy egy pesti ügyvéd, Blaskovics Sándor 1839-ben milyen tisztán látta és mutatta ki a megregulázott Duna hasznát. Fellépése másokhoz hasonlóan visszhangtalan, eredménytelen maradt. Az árvíz pusztításaitól szenvedő károsultak megsegítésére az egész országban gyűjtés indult a Helytartótanács és József nádor személyes felhívására. Az első napokban még ruhanemű és élelem is, később már csak építőanyag és elsősorban pénz érkezett nemcsak Magyarország minden tájáról, de a teljes sorsközösséget vállaló Erdélyből, és Európa, főként pedig az Osztrák Birodalom más vidékeiről 7 . Az adakozók névsorát — ezzel bíztatva mindenkit a jótékonykodásra — a hírlapok rendszeresen közölték, sőt maguk is (külön listákon) gyűjtést indítottak. Egy érdekes vállalkozás, amely mind célja, mind irodalom- és tudománytörténeti vonatkozásai miatt gyűjteményünkbe kívánkozott: a magyar irodalom elitjének összefogása az árvízkor nagy károkat szenvedett Heckenast Gusztáv könyvárus és kiadó megsegítésére. Kötetünkben a munka beharangozójának és előfizetési felhívásának hasonmását közöljük. Eőri Sándor Sopronban tanuló magyar diák verse nemcsak azért érdekes számunkra, mert Vörösmarty Mihály: Az árvízi hajós című híres versének hatása alatt született, hanem mert kiderül belőle, milyen képzetek éltek a távoli vidékeken a fővárost ért természeti katasztrófáról. Helyet adtunk néhány olyan levélnek, ill. kérvénynek is, amelyeket pesti háztulajdonosok írtak az illetékesekhez; ezek közlésével próbáljuk érzékeltetni a kérvényezők szorult helyzetét, illetve azt, hogy a Pesten munkába vett árvízvédelmi intézkedések korántsem találtak mindig egyértelmű helyeslésre. Kötetünket a pesti árvíz és újjáépítések idején kiadott városi rendelkezések kinyomtatott, de ma már nehezen hozzáférhető szövegeivel egészítettük ki. Ezek segítségével érthetjük meg leginkább, milyen sokáig tartott, míg a főváros talpra állt a katasztrófa után. A dokumentumokat mindig rövid elemzés követi. Ezekben a háttér, a kapcsolódó események és hatások megvilágítására törekszünk. Az egyes részletek esetleges ismeretlensége, a korabeli szövegekben lévő utalások feloldása jegyzetek alkalmazását is szükségessé tette. Befejezésül itt szeretném megköszönni munkatársaim fáradságát, amellyel a munka elkészültében közreműködtek: Fejér Lászlóné, Igaz Rita, Dr. Deák A. András és Dr. Szerényi Imre lelkiismeretes fordításaikkal, Bende Lajosné sok türelmet kívánó kézirat-átírásaival volt segítségemre. Budapest, 1987. augusztus hó Kaján Imre
