Kaján Imre (szerk.): Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)
1. A munkálatok (például) 5 évet kívánnak, tehát ajánlatunk fizetését is 5 évre osztjuk, pl. (adózó népünk 10 milliónál többet fizet évenkint) 2. 5 milliót adunk kész pénzben, 5 millió értékű statuskötelezvény bocsátassék ki (természetesen kinek kinek el, vagy nem fogadási szabadságára) ily formán: a) A kötelezvények (apró mennyiségnek 1. 2. 5. 10. forintosak a mindennapi adás vevésre alkalmasak) An ponteux legyenek kiadva, mint az Austriai Nemzeti Bank nótái, az előmutató kívánságára akár mely órában pengő pénzre átcserélendők. b) Ezen váltó foglalatosságot N ro — ennyi pfrnt provisio mellett a pesti bank eszközölje. Ha nincs bank vagy el nem válalja, első évben 2 milliót fizetünk s ez s ez hivatalnak kezébe adunk egy milliót, a melly nálla maradjon váltás eszközéül (a melly Banknotának hitele van, nem ostromolják vele a beváltó hivatalt; példa a bécsi Banknota). c) Az amortisatio eme kamatatlan papírosokra nézve legfölebb 25 év alatt fog meg történni, miről nemzeti-becsületünkkel kezeskedünk. d) Az amortisatio fundusa lészen, az élőnkbe adott terv egy részét tevő Budapesti álló híd jövedelme. Mellyen minden ki fizet. A vámtarifa (minthogy mi, a nemzet nyerekedésre számítani nem akarhatunk, a mire számítani kéntelen volna azon magános, ki különben a hidat építené) a lehető legalsóbb fokra szálíttassék, hogy a szabad közlekedést észre vehetőleg nehezítse. Jövedelméből minden esztendőn 200.000. ft annyi nominális értékű status papírosunk beváltására, s eltörlesztésére fordítassák. Ha annyi be nem jönne a hijány az 1792:14. czikkely funduszából pótoltassák 200.000 re , hogy az amortisatio 25 év alatt okvetlen meg történjék egészen. Ha többet hozna be 200.000 n ^' ez is arra fordítassák, s az amortisatio fizettessék, hogy minél hamarébb megtörténjék. — 3. Az ajánlott summa mikénti fordításáról s az amortisatio folyamáról minden idén a közönség, s a törvényhatóságok nyilván tudósítassanak; az országgyűlésnek pedig szám adassék. — 4. A kiadott Status kötelezvények amortisatioja, s a híd föntartására szükséges tőke, egybegyűjtése után, az országgyűlés el fogja határozni, váljon szabaddá kívánja é tenni azon hidat, vagy a csekély vámszedést folytatni, fundus publicia gyanánt használandót, mellynek hová fordításáról (p.o. most egy transeetis Záhonyból, holnap egy zsilip a Vágón, majd a Ludovica út megváltása, s ha egyéb nem egy nemzeti Játékszínnek, a nyelv s erkölcsök csinosító iskolájának, a nemzet méltóságához illő fenntartója stb stb) a diaeta fog rendelkezni. 5. A Budapest városára ezen országos ajánlatból közelebb s közvetlenül háruló jótékonyságok; a mossoni hajóhíd kisajátításáért bő kártalanításnak méltán tekintetvén) ezért különös bonificatio — nem adatik. — íme az én tervem csontváza. Mellyre sok okos ember tanácsából testet lehetne ruházni. - Az ország szíve biztosítva. Állandó Dunahíd a nélkül, hogy a Szabad dispositiot 100 évre kiadnánk kezünkből; s kereskedésünket illy hosszú időre előre a lehetőleg magasabb vám súlya alá vetnétek. Jundus publicus, ha úgy tetszik — s mind ez 5 millióval 5 esztendőre felosztva megvásárolható. - Egy portára alig esik évenkint 120 ft. — A ki jobbat tud, adja elő. — Én elmondanám a magamét. Akaratom jó. — Legalább kinevetést nem érdemlek." A levélmásolatokat a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár Kézirattárának Széchenyi Gyűjteménye őrzi. Szövegükből kiderül, hogy írójuk nem Széchenyi Istvánhoz írta meg az árvíz ürügyén jött gondolatait. A sorokból kiderül, hogy írójuk börtönben ül, a másolatokban aláíróként „K Lajos" áll, a politikai gondolatok pedig kétségtelenné teszik, hogy Kossuth Lajos a levelek írója. 5
