Kaján Imre (szerk.): Dokumentumok az 1838-as pest-budai árvíz történetéből (Források a vízügy múltjából 5. Budapest, 1988)
korábban beköszöntött, mint az alsókon, — ahol az igen nagy hó korábban elolvadt, mint az alsóbb területeken, — és ezért a fentről bőven áradó víz nem tudott lefolyni a Dunán lent még álló jégtörések miatt, aminek következtében azután a Duna hallatlan mértékű áradásai és pusztításai bekövetkeztek. De más zivatarok, például nagy és tartós esőzések, gyakori és viharos felhőszakadások is okozhatják a Dunának ezt a nagyságát és erejét. Hogyan és milyen paraméterek, arányok és számítások szerint kellene a Dunát szabályozni, hol kellene partokat és gátakat létesíteni, és hogyan lenne jó és hogyan kellene őket megépíteni, vagy megcsinálni, hogy ezáltal a Duna folyó ilyen rendkívüli nagysága és ereje az ember és az ország számára ne váljon veszélyessé; hogy általa a kereskedelem és a hajózás könnyebbé és biztonságosabbá váljék, hogy általa mindazokat a nagy előnyöket és célkitűzéseket elérhessük, amelyeket fentebb már mérlegeltünk, ez bizony egy nagyon nehéz feladat* E kérdéseknek a megválaszolása annál is nehezebb, mivel a hidrotechnikában minden kalkulus, minden számítás csak problematikus lehet, de sohasem megcáfolhatatlan. Mindezeknek a kérdéseknek és számításoknak a megválaszolása semmiesetre sem súrolja a lehetetlen határát, de mint már mondottuk, igen nagy elővigyázatot, alapos hidraulikai ismereteket és gyakorlati hidrotechnikai tapasztalatokat követel meg. Ezek után fő célkitűzésünk elérése érdekében, hogy tudniillik egy, a lehető legjobb Duna-szabályozási terv birtokába juthassunk, az osztrák császári államokban a mű- és szakértők számára egy általános pályázat kiírását javasolnám olyan módon, hogy az első, második és harmadik legjobb Duna-szabályozási tervet és folyamtérképet jelentős jutalommal lehessen honorálni. E szabályozási terveket három angol, egy francia és egy holland műértővel kellene átnézettetni, azzal a feltétellel, hogy ugyanezek a külföldi szakértők ezekhez a tervekhez egyúttal megjegyzéseiket is fűzzék hozzá, amennyiben esetleg még némi hiányosságokat fedeznének fel rajtuk. Mert én megmaradok azon a véleményen, hogy inkább egyáltalán ne szabályozzunk, mint hogy megengedhetetlen módon, vagy-sőt esetleg rosszul szabályozzunk. Egy jó szabályozási tervnek nagyobb az értéke, mint egy rossz Duna-szabályozásnak, mivel ez nem vezet célra, s csak örökös kiadásokat okoz, és romlásnak van kitéve. Az a terv azonban már valami, aminek alapján a többszörös célkitűzéseknek megfelelően, örök időkre szólóan lehet építkezni. Meg kell hogy bocsássák nekem, hogy ezeknek a terveknek, melyek szerint a Dunát szabályozni fogják, ilyen nagy feneket kerítek, de fentebb már elegendően bebizonyítottam, hogy nem tudok minden hidraulikával foglalkozó szakemberrel szemben azonnal tökéletes bizalmat érezni, miközben a tapasztalat arra tanít, hogy az úgynevezett legjobb hidrotechnikai létesítmények is egy komolyabb természeti történés következtében megsemmisülhetnek.** 2. A második nehézség, amely a Duna-szabályozás alkalmával előadódhat, abban áll: ,,hogy a Duna-szabályozás részben a Duna vízsugarának sodorvonalának amennyire csak lehetséges egyenes vezetése miatt; részben pedig a célszerűen elhelyezendő gátak miatt, gyakran olyan helyeket és földdarabokat is igénybe fog venni, ahol most épületek, *'9Y például könnyen megmondható, hogy azokon a területeken, ahol a Duna sekély, ott keskenyebbre kell szabályozni, hogy magának mélyebb medret tudjon kimosni; ehhez azonban a víz ereje és esése szükséges. Ahol azonban a Dunának 10 mérföldnyi szakaszon alig néhány ölnyi esése van, például a Csallóközben, vagy Bácskában, s következésképpen szinte semmi ereje sincs, ott valóban igen nehéz feladat az, hogy a szélességet kiszámoljuk és a víznek erőt adjunk, s közben nagyobb víztömegeknek is helyet teremtsünk. **Hivatkozni akarok itt azokra a körülményekre is, amelyeket von Schemerl udvari bizottsági tanácsos úr „Erfahrungen im Wasserbaue" („Tapasztalatok a vízépítésben") című művében (Bécs, 1809.) a 159. oldalon felsorol: „Több, a felhasznált jelentős összegek alapján költséges építmény nagyon gyakran nem felelt meg teljesen a várakozásnak és a célnak, mert közben az alapelvektől eltávolodott, és így gyakran fontos épületeket is elpusztított az áradás, mert a kiáradó folyam hatását azon helyek felé — amelyeket védeni szándékoztak — még csak sokkal jobban megerősítették, ahelyett, hogy gyengítették, vagy teljesen megszüntették volna, stb." — Hát lehet egyáltalán ott tökéletes bizalommal viseltetni egy terv iránt, ahol egymás közt még maguk a legjobb hidraulikusuk is ilyen egymásnak ellentmondó nézeteket ápolnak és tanúsítanak?
